Igen, ez egy mozgalmas kis nap volt, amikor Zebegény napközben, este meg révülés a hajó gyomrában. És úgy nem jó blogolni, ha az ember nem élvezi, ezért úgy voltam vele, hogy majd ha, akkor megírom, ha nem, akkor ez kevés is tűnni fog. Na de, és én éppen most nagyon élvezem, és annyi minden van ugye mostanában, a munka, a család, a zenekar, és a nap végén csak ülök, és semmi, de semmi intellektuális teljesítmény nem telik már tőlem, van mikor imádott gitárom is az íróasztalnak dőlve, mert jobbomon oda van támasztva, egyenesen neki a családi örökséget képező íróasztalnak. Amúgy az íróasztalt nagyapám vette apámnak érettségi ajándék gyanánt, és én nem engedem kidobni, pedig igazi materiális értéke nincs sok. Immateriális inkább, de inkább posztmateriális. És igen, direkt írok így.
Kedves gyermekem, innen üzenem neked, tudom hogy eljöttél, tudom, hogy itt vagy valahol a fényeken túl, hogy majd tégy belátásod szerint, de igazából a Kékítős üveg, a Cremona gitár mellett az íróasztal a te örökséged. Pénzt nem tudok adni, de lesz egy pecód is déli erkéllyel, lehet a tűzijátékot nézni, néha kócsag madarak repülnek át, néha sürgősségi mentőhelikopter. És van sok mesém, mondjuk ebben anyád az igazán jó, mármint a boszorkányos, varázslatos, családi mesékben. Én majd dalolok, és mesélek a csilikről és a rajta élő pókokról. Jövőre ugyanekkor.
Tehát felkeltünk, és irány a vonat, én ugyan erősködtem, hogy menjünk kisautó kékOpellel, mert az kényelem, de Kacsa rávett, hogy menjünk inkább vonattal, mert, és mert az romantikus ahogy zötykölődünk, meg amúgyis romantikusabb. Pénzben meg pont ugyanott vagyunk. Elmentünk hát a pályaudvarra, épp arról beszélgettünk, hogy egyre többen mennek ki Pestről környéki programra, és hopp egy csomó ismerősbe futottunk bele. A.-ék mentek tollasütővel hátizsákban Nagymarosra, és J.-ék 3 generációt felsorakoztatva jöttek ugyanoda ahova mink is. A vonat amúgy már nem zötykölődik úgy mint rég, tudjátok az a tada tada - tada tada. Nem, hanem siklik, mint nyugaton. Nekem spec jobban tetszett a régi füstös büdös, de hát én ilyen vagyok, ilyen kelet európai lebegő értelmiségi.
a képen a vonat látható, igen, megfigyelik
Tehát ott vagyunk Zebegényben, mivel oda igyekeztünk, Tökfesztiválra. Voltunk egyszer egy tökfesztiválon egyszer is, még idődszámítás előtt, Olaszországban, valahol Comacchio környékén, és ott igen, ott tökös a lakosság, ott tökös ravioli is volt, jó pénz is volt az ára neki, de megérte, mert kis picsányi kis olasz baszom faluba lemégy és basz ott van egy ilyen kurva jó feszt, hogy beszarsz lemész kis olasz faluba, és ott is egészen színvonalas gasztrofesztivált találsz. Na nekünk ez a mérce, nem is egy tök, hanem egy helyi rendezvényről. Mert amikor ott voltunk, még itthon nem nagyon mocorogtak a kis helyen kis fesztivál helyi termékekre kihegyezve. És tök jó hogy most mocorog.
a képen a fesztivál maga van látható, háttérben sok tökök vannak
A fesztivál nem is tök, hanem inkább egy helyi megmozdulás, ahol színpadon fellépett egy gyerekcsapat, lelkes óvónénivel, Károlyi Lászlóné egykori Virág-Egylet Zebegény (VEZ) egylete emlékre szóltak dalok, ami tök jó, hogy ápolják helyi hagyományokat. Volt könyvárus bácsi, akitől nem akarták megvenni Asimov Alapítványát, mert, mint azt a vevőjelölt előadta, a scifi hülyeség, és "amúgyis olvastam már Lemtől egyszer valamit", pedig az Alapítvány bajnok egy könyv. Mellettünk eközben arról szólt a diskurzus, hogy azért jó ide jönni Zebegénybe, mert itt még vannak magyarok. Jó tudni., mert ezentúl ha magyart akarok látni nem tükörbe nézek itt Pesten lakótelepen Angyalföldön, hanem. (kacsintós szmájli) A zebegényi főtéren sok kedves néni és bácsi volt, vettünk igazán jó gombászkosarat, akkora hogy egy baba is belefér, ki is fogom próbálni. (Szmálji kacsintós) Aztán volt néni mosolygós, aki házi lekvárját árulta, és elbüszkélkedett arról, hogy elment múltkoris egy kirakodós fesztiválra, és meg is nyerte azt lekvárjával. "Az év lekvárja málna kategóriában 2009" Mi nem málnát vettünk, de ez se volt rossz, pirosgyümölcsök és tök. Na ez legalább már tök, mert nem igazán volt ám ott a kilógatott tökökön kívül tök. Direkt vadásztuk pedig.
a képen lekvár látható, ilyet vettünk mink is
Tehát kipróbáltunk mindenféle tökös dolgot, ami még nagyon jó az a Tökkompót, ez keserű tökös - citromos történet, én nem bírom az ilyet, Kacsa bolondul érte, az ő kedvence a Sevillai keserű narancsból készült rettenet durva lekvár, de ő még a Guinesst is megissza brrrr. Aztán jó volt még a citomlekvár ami cukkinivel van, ez is egy tökféle, úgyhogy vettünk ilyet is. Na ennyi, más nem volt, állítólag volt valami tökös süti de nem volt már mire kiértünk. Ettünk gulyást ami korrekt volt. De én spec ettem volna tökös mákos rétes, tökös bármi étel, könyörgöm, tökből nagyon sokmindent lehet ám csinálni. Ott van a sütőtök, na jó az nincs mert meg kell hogy csípje a dér, és az még odább van, de pl olaszba ettünk tökös húsos rávióli, meg van ez a istengyalulta tök, meg mittomén.
Tehát tök jó volt a fesztivál, mert Zebegény nagyon jó hely, van neki Dunapartja is ami külön jó, Dunában vannak lakatlan szigetek, voltak jó lekvárok, ami nem volt jó hogy sok bóvliárús, kevés tök.
a képen tökök vannak, egy csomónak nevét se tudom, az a hosszú zöld pedig kéne, ha volna, ha lenne a boltban, de nem kapható és nincs, nincs, nincs, nincs.
a képen dísztökök láthatóak, amiket mint a díszpaprikát úgy tudom meg is lehet enni. na ilyeneket szívesen termelnék erkélyen, de ahogy tudom töknek tök hosszú (háháhá) a gyökere.
Este meg személyesen a fősámán jóvoltából sikerült bejutnom a Vágtázó Életerő (VHK) előadására, és hát barátom, azért az volt egy dili. Fiatalok csak úgy ropták ott elől, én meg ugye kicsi vagyok, rossz a szemem, elöl vagyok ezért is mindig, hát béálltam közéjük. Imádom a VHK-t. És ugye 10 éves szünet után megint vannak. Ilyen volt mint ez, itt is ott vagyok, de nem látni. (kacsintós szmálji) Igazán nagyon nagy energia van egy ilyen koncerten, de azt hiszem kipogóztam magam egy életre. Fősámán meg tényleg úgy teszi oda magát színpadon ahogy egy sámán, és a zene is nagyon erősen jó.
