Elmentünk gombázni a Szentendrei szigetre, (egészen pontosan a Fegyveresi szigetre, de ezt nagyon kevesen tudják, hogy mi ez). Tavaly Surány felől indultunk, pontos GPS koordinátáink voltak, hogy hol lehet Cseh kucsmagomba, hát akkor lett is. Aztán úgy lett, hogy azon a nyáron kiköltöztünk Horányba, és most úgy mentünk vissza, mint akik hazai terepre mennek. Ezúttal én, és Saci mentünk ketten, izgultam is, mert régen voltunk együtt ilyen messze, ilyen hosszan, de végül minden nagyon jó lett, sőt. Kellett már ez a kikapcsolás, éreztem ahogy kezd bedarálni a munka, és a napi rutin.
Gombát, hát azt találtunk 1 darabot, pedig pontosan elmentünk oda, ahol tavaly szedtünk egy jó családi ebédre valót. Idén nagy szárazság van, mondjuk tavaly is az volt, de legalább az április még gombás volt, mert addig kitartott a tavalyelőtti esős idő. Ami feltűnő különbség volt, hogy most előrébb tartanak a fák, több a levél mint tavaly, több a virág, döngicsélnek a poszméhek, és napközben már elég jó meleg is van. Bár reggel még lefújta a fejünket a szél a játszótéren.
Fotók most nincsenek - itthon csináltam A gombáról párat - , azt is nehéz volt kisakkozni, hogyan tudok egy hátamon levő gyerekkel úgy elmenni egy egész napos kirándulásra, hogy ne kelljen hátizsákot vinnem. Volt övtáska, abba minden, de a fényképező nem fért bele. Vannak mobilos fotók majd később iderakom.
Na de elég az hozzá, hogy átértünk Horányba, ott jobbra a sorompón át, és kisvártatva el is érkeztünk a Fegyveresi szigetre, ott jobbra, amikor az egykori sziget déli csücske következett, és egészen el addig ameddig. Egy darab gombát találtunk, az is össze volt száradva, de Sacinak (nekem is) hatalmas élmény volt hogy talált gombát, ha már állandóan erről mesélek neki. "Szia mami, Saci szedett kedvenc gombája!" mondta a telefonba, mert ezt onnan az erdőszélről közölni kellett a nagyvilággal. Aztán idő jó lett, egyszálpóló, jött az alvásidő, és jöttem én, hátamon alvó gyerekkel mentem be az erdőbe, semmit nem találtam, kurvára elfáradtam, de jó volt.
Főleg, hogy Saci már annyira beszél, - most lesz 2 mindjárt - , hogy hihetetlen dolgokat rak össze, az eddigi csúcs az, amikor arról kezdett el mesélni, hogy a tojás sárgáját nem szereti, de a fehérjét igen. Amikor rákérdeztem, hogy miért, azt felelte, hogy: "Mert a Sára, Sára".
A képen az egyetlen, de az első gomba látható.