„Volt egy két este. Ami nincs megnevezve. És valószínű, hogy már így is maradnak, nevezetlenül. Ha én meg nem nevezem.”
Azt hiszem ez volt a X. Hegymagasi Családi fesztivál. Azért X. mert ha jól számolom pont idén volt 10. hogy ott voltam lenn, a helyszín Hegymagas, mely egy falu a Balaton északi partjához közel, egy csendes kis hely, csendes kis ház, fészekben gólya, udvaron torma terem csendesen, citromfű és menta is, meg még sok egyéb növény, melyekről kiderítettem, hogy nagy részük ehető, de ki is enne libatop főzeléket pl, de jó tudni, jöhet még atomcsapás, nehézeső, aztán jól jön majd ez a tudás. A kert végében akácos, ÉN persze gombát találtam ott is egyik évben, ugyan egy nem ehető korallgombát, de akkor is, és arról felől jött egyik évben az a róka, ami a tábortűzhöz settenkedett, és hiába riogattam, a kezemben tartott égő bottól sem nem félt, állítólag nem veszett volt, hanem veszettül éhes. Az akácoson túl tehenek legelnek, áramütéses kerítés alatt átbújva be lehet suhanni, többek között megnézni, hogy van-e ott gomba, mikor néztem nem volt, de minden esély megvan rá, szemem rajta lesz majd később is.
(a képen egy gólya látható, aki nem a fészekben pihen, mert ott már nagyon a kicsik)
Rituáléja van a Hegymagasoknak, van „A kocsma” ahol iszunk sört mikor megérkezünk, emez rituálé kissé megszakadt amikor kocsma bezárt, bár idén megnyitott újra és igen, olyan mint ha beülnél az időgépbe, nem is, olyan mintha beleülnél egy mesébe. Bementünk egyik nap is, és csak ültünk és néztünk, pohárban gyilkos ital, és bejött a sok ember mert épp meccs volt a focipályán, és megjelent a bíró talpig beöltözve bírónak onnan tudtuk hogy bíró, és kérdeztem tőle, jónapot mi lett az eredmény. Én nem tudom, én csak azt néztem, ki mit szabálytalankodott. Laza az öreg meg kell adni. Kocsma mellett van a Kisbolt ott lehet házitejet rendelni, és van igazi szóda, ami nálunk is van a Lehel mellett egy bolt, én még emlékezem arra amikor a 80 as években is még ott állt előtte a szódás kocsi, azt nem láttam hogy veri-e a szódás a lovát, mikor a Szemere 3 ból jöttem haza iskolából, vagy Szemere 5, passz egymás mellett volt.
(a képen Hegymagas világjó kocsmája látható)
A ház ahol laktunk, egy nagy ház, sőt több nagy ház, mink általában ódon Beszélők, és mindenféle szépirodalom, és egyházi, és scifi között alszunk, idén évben került egy új ágy is, amit borközi állapotomban sikerült paszentosan bekormányozni a szűk szobába, sőt ki is nyitottam, így a komfortfokozat is nőtt, legalább nem esünk le róla, mert bizony az is megtörtént már. Évek óta sírok, hogy miért nincsen melegvíz, ami odáig vezetett tavaly, hogy komoly veszekedés lett is a végén belőle, a tábortűznél, kiabálás, talán még sírás is volt, de ki emlékezik már erre, spongyát rá. És pont ez évben jutottam el oda, hogy most már nem érdekel, megfürdök én a lavórban is, persze ehhez az kell, hogy ne legyenek ott népek, mert az udvaron lehet fürödni, vagyis lehetne a házban is, de az nem olyan élvezetes, mint a napsütésben.
(a képen a főhős látható, kelta istenként fürdik a napsütést élvezve)
Volt még régebben is, hogy az egykori nyári konyhában aludtunk, na az az igazi hard core drága barátaim, ugyanis ott sokféle bogárral lehet ismerkedni, én mondjuk élvezem, bár párosan kicsit meredek, amikor a fal mellett megjelenik egy százlábú, de nekem egyik kedvenc foglalatosságom, hogy éjnek évadján kiülök a lámpa alá és figyelem, hogy milyen repülő mindenféle szálldos, néha még ezeket evő béka is jön, én meg iszom Illésné borát, mit ezúton is mindenkinek ajánlok, mely bor Monostorapátiban lelhető fel és világbajnok a olaszrizlingje. Menj be a platános kocsmába és kérdezd meg hol kapható, vagy kérdezz meg bárkit, és hidd el jó lesz, mert jó finom a bora és állja a literpróbát is. És olcsó is. És finom. Olcsó és finom. És jó.
(a képen látható ahol aludtunk)
Ugye, itt van a közelben Szent György hegy is felnézel az égre és ott magasodik előtted, azon van forrás az Oroszlános, van rajt kápolna is, lehet felmenni, nézni le Balatont, minden vágyam hogy ott legyen egy présházam, csak hát ott kötelező a szőlőtartás, mert helyi törvény, mindegy szőlőművelést kiadnám helyi erőnek, én meg élvezném a kilátást. Van egy falunyira Szigliget ugye, és az is milyen jóság hely is már, egyszer aludtunk ott egy kastélyban svarcban, mert a soron levő Ivótábor Írótábor volt ott, és oda mentünk, mert nem is tudom miért, ja igen oda mentünk, mert éppen akkor az Irodalom Visszavágban dolgoztunk, jó időszak volt, kritikák írása, és iszonyat sok beküldött írás elolvasása, és jónak, illetve nem jónak minősítése, és mindezt kocsmákban tettük meg. Na és a kastély, ott volt koncert az udvaron, bizonyos Szőranya, miből arra emlékezem, hogy „Szabadságot Svájcnak” énekelte bizonyos Bandika. De Szigligeten nem is ez az igazi jóság, hanem hogy van neki strandja, és ott van maga az nagy Balaton, és mivel idén ért le nekem hogy az úszás milyen jó mulatság, hát idéntől tudtam megbecsülni hogy Balaton és 400 forintos jegy az mekkora jóság, és mentem és beúsztam addig ameddig a legmesszebb beúsztak mások, egészen addig ameddig balra elnézve a hajókikötő nyúlik, otthon megnéztem térképen, és az kb
Mikor jöttünk a kék Opellel, megnyomtam neki a sztrádán és alul mentünk, a Balaton alatt, déli parton, Körösvölgyi kőhíd meg ilyenek, és az azért elég komoly, amikor a Balaton bal végéről nézel be jobbra, az azért látvány, persze sohse állunk meg az ottani helyen nézni, mert rohanunk tovább, fujj. Na de onnan balra van a Kis Balaton, és ha egyszer vagy többször a Kis Balaton fele vetődöl el, na az barátom az fíling a Kis Balaton, azt érdemes benézni egyszeris, minket ottan tréfáltak meg a vöröshasú unkák, de ez egy másik mese. Tehát kék Opel, magnóban zene,
Aztán körülüljük asztalt, fogyasztjuk bort sört pálinkát, mindenki elmondja hogy mi a nagy helyzet, gyerekek néha felsírnak néha alszanak, néha lehet csodálni hogy na ezt már tudja, és perszehogy korosztálya előtt. És nem meséljük el nekik, hogy milyen kusza kölcsönös vélt vagy valós sérelmek vannak családban, és nem mesélem el nekik hogy én ezt már hogy leszarom, mert nem érdekel, mert mindenkiben van olyan amit lehet szeretni és minek utálkozni mert ahogy a költő is mondja: a végén mi marad/fekszünk csendben egy kő alatt/a papír elszakad/a szél sem őrzi meg már a hangomat. Minek, nem? Mindegy felnőnek és ugyanezt csinálják majd ők is.
Aztán volt ám nagy vihar is, vagyis nem volt mert elment mellettünk, persze szigorú úszómesterek kiparancsoltak minket vízből, mert Balatonnál sohsem nem lehet tudni mert. Bőszen fotografáltam persze ha már ott vagyok, és álltam a parton. És elmentünk erdőbe is hogy kiránduljunk, RBB kitalálta, mert ő mindig kitalál izgalmas helyeket ahova lehet menni, és néztünk gombát hátha, és néztünk pálos kolostorrom, mert. Erdő közepén van kis rom, nagy rom az ám inkább, ott éltek a pálosok, volt nekik pince tele borral, tudtak élni, ha már dugni nem lehetett, legyen valami, és volt nekik mély kút, és ide a rozsdás bökőt, hogy valami régesrégi kelta szent ligetre települtek rá keresztényék, mer az úgy volt szokás hogy rátelepülnek. Ja igen gomba, azt is találtunk, egészen pontosan volt galambica, és volt xerocomus, akarom mondani valamilyen vargánya, de nem a boletus, ami az igazi tinóra, avagy a funghi porcini, na de azt is jól elkapjuk majd borsodban nyár végén, annál jobb nincs mint pirítani tinórát serpenyőben és kenyérrel megenni.
(a képen a Balaton távolban mérges felhők)
És voltunk Jutka fájánál is, oda van alá a patakparton eltemetve, és körülálltuk, megfogva egymás kezét, és majd ez lesz mindig, csak változó szereplőkkel, az idősebbek eltűnnek, a fiatalabbak öregebbek lesznek, és jönnek még fiatalabban, és a fa marad mindig ugyanott.
