Családi találkozó volt Tarjánban, persze első gondolatom az volt, hogy van e a közelben erdő, mert benézhetnénk gomba után. A kellemest a hasznossal összekötve egy laza pár kilométeres túrát is összeállítottunk, főleg hogy meglett a GPS, mely egy szekrény alatt bújt meg. A cél a Természetbarát forrás volt, ahol kulacsunkba, mely momentán egy pillepalack, vizet szándékoztunk merítni, és terveztük még, hogy közben persze ha akad, gombát is nézünk, Kisgombász meg a hátunkon eközben nézi a faleveleket.

Ahogy kiszálltunk a gépkocsiból, rögtön megtámadtak minket a Harlekin-katicák, nem tudom mi lelte őket, de hemzsegtek. Idén nagyon durvák a katicák. Ahogy haladtunk befele az erdőben jöttek furcsa, nem barátságos legyek, ezekről otthon derült ki hogy Szarvas-kullancslégy. Még jó hogy nem tudtuk előre hogy vérszívók, bár minket nem bántottak, de legközelebb már nagyon nem leszek velük elnéző. Az út kanyargós volt és saras, mindenfele vaddisznótúrásokat láttunk, de ahhoz képest hogy állt a víz a pocsolyákban, és az ösvényen, de gomba bezzeg nem nagyon akadt, MI persze találtunk, de nagyon kellett nézni őket. Főleg Csigagomba volt, abból is többféle, ezt mink nem esszük, mert nyálkás, bár savanyítva lehet hogy jó. Jövőre mindenképp bele fogok mélyedni a világukba. Aztán volt galambgomba bár már elég ergyák voltak, nagyon nagy kedvencem a Varashátú galambgomba, most nyáron szerettem igazán bele. A másik értékes és még a talajmenti fagyokat úgy ahogy kibíró gomba a Sötét trombitagomba volt, ez idén szőnyegszerűen termett, fűszernek kiváló, mindenféle tésztaételbe is rakják. Lájk ez is. Találtunk Kései laskát, és valamilyen susulykát is, aztán ennyi. De legalább volt.

A célállomás fele belefutottunk egy tóméretű pocsolyába, és a térképet nézve derült ki hogy ez bizony a Száraz-tó.

 A képen a Száraz tónak nedves partján áll a főhős. A tóban áll a vadetető.

Amikor jól kipoénkodtuk magunkat és elénekeltük az idevonatkozó dalt, mentünk is tovább, utunkat további Csigagombák szegélyezték, és futtunkban tócsák robbantak, aztán hirtelen kiértünk egy mezőre, jobbra nézve a Pes-kő, balra nézve kell lennie a forrásnak. Az igazat megvallva csak a GPS miatt találtuk meg, ugyanis kissé leharcolt állapotban van. Íme: 

A forrás egy völgyben van, mérget ontó csalánok, és kidőlt fűzfák rejtekében, és mocsaras patak folyik belőle. A tábla már nincs meg, a cső (ami kb az ontó szó felett van) felett áll a víz, békalencse és falevelek úsznak benne, nem egy étvágygerjesztő állapot. De meglett. Ami ugye sikerélmény. Kulacs nem lett megtöltve.

A képen a forrás látható, benne a főhős. Főhős kezében fényképezőgép, nyakán fából készült gyöngysor, ez nem látható azért mondom el. A nyaklánc amellett hogy nagyon jól áll nekem, igazából Saci lányom miatt került fel rám, mert szereti a nyakban lógó bármit.

Hordjatok tik is nyakláncot, mert a gyerekek boldogok lesznek tőle