2010 az egy jó gombászév volt, bár ha 1 darab csiperkét szedek a lakótelepen (amit nem fogok, mert ott koszos a talaj, és senkinek nem is ajánlom, de aki úgy gondolja, hogy neki már a sok nehézfém már nem oszt nem szoroz, szedje, de ami sárgul azt inkább ne, és ha nem ért hozzá mutassa meg ellenőrnek. mármint gombaellenőrnek), na tehát ha egy darab csiperkét szedek, ott tartottam, tehát már akkor is elégedett lettem volna, hiszen Saci lányom megszületett a költészet napján. Mosolygós szmájli.

első emlékem a gombákról Székesfehérvár, ahol megyünk az ovival sétálni, és az egyik gyerek mutatja a parkban a kövek között nőlő gombát, nézzed bolondgomba! ez olyan 76-78 környéke volt, valahol a Romkertnél. félelmetes gomba volt, miért bolondgomba, ha megeszem bolond leszek? azt hiszem valamilyen tintagomba lehetett, de elég homályos a kép, de a helyet tudom hol van, szembenállsz a romkert bejáratával, ahol az a politikusokról való festmény volt, amit gyerekkoromban a fáma szerint Horthy miatt letakartak, na onnan jobbra nézel, és ott a parkban járda mellett egy kőkerítés tövében.

második emlékem is ugyanaz a város, a lakótelepi házunk mögötti focipályán, aminek magas vasrácsai vannak, és az aszfalt repedéséből nőtt ki egy borzas gomba, huszonév után tudtam beazonosítani, hogy Gyapjas tintagomba volt, egy nagyfiú megfenyegetett a labdájával és elzavart amikor egyedül fociztam. szemüvegem volt és NDK szarvasbőr kantárosnadrágom, nagyon jó darab volt

nagy szünet következik, már pesten vagyunk és a lakótelepen ahol élünk, mindenfele nőnek a csiperkék, persze még nem tudom hogy azok, felrugdosom őket, de nem foglalkozom velük, Freudista módon ezt nevezzük hát el látencia korszakának. de igazából nem is nagyon érdekelnek a gombák, maximum a legózás

a 90 es években járunk és Komlón vagyunk a rehab melletti erdőben, ahol kecskéket legeltetek, baromi sokat vagyok az erdőben és elkezdem azt kategorizálni. Fetter Jani, aki azóta állítólag meghalt, nem osztja ezt a számomra mámorító dolgot, mármint hogy elkezdem felismerni, hogy ez a kőris, ez a barkóca, ez a gyertyán, ő azt mondja, hogy nem kell tudni mi micsoda, csak élvezni kell hogy ott van az erdő és a fák. szedünk pár gombát és már van gombászkönyvem is! és próbálunk határozni, a nagy ebédlőasztalon újságpapírra rakjuk, de nagyon nem megy. szedek egyszer egy érdekes gombát egy reggeli séta közben, fán nő és szőrős a kalapja. ezt is tudom már azóta, ez az Óriás bocskorosgomba (Volvariella bombycina), és azt is hogy ahhoz hogy élvezni tudjam a környezetet, ismernem kell hogy milyen fa, milyen gomba, pont ahogyan Saci kezdi felfedezni hogy ez a kutya, ez a cica, ez a kacsa, és hogy ez az óra, tikk takk tikk takk

aztán megint pest és még mindig a 90 es évek, és összetalálkozom a jövőben eljövő Saci mamájával akiről kiderül, hogy a családja vargánya őrült. végigülünk egy TIT tanfolyamot, és a végén már egyre több faj van amit nem is viszünk bevizsgáltatni, mert már halálbiztosak vagyunk. és sokat járunk gombát szedni, a kirándulásainkat is nagyrészt ahhez igazítjuk, hogy legyen a közelben erdő

Na és 2010, az már úgy jött el, hogy vártam a tavaszt hogy Kucsmagombázni fogok, a májust hogy Májusi pereszkézni, ősszel pedig tinórázni és rizikézni, és már a biztos helyeim is megvannak, de azt álmomban se gondoltam volna hogy nem pont így lesz...

A kucsmagombaszezon úgy jött és ment el,  - mondjuk az egy rövid időszak, március április,  - hogy vidéki meló miatt rohangásztam fel alá az M1-esen. gombászni pláne nem volt időm, bár egyik alkalommal a Májusi pereszkés helyünket megnéztem, hátha van ott öreg Kucsmagomba és fiatal Májusi pereszke, persze nem volt ott semmi se, de nem is nagyon téptem be az erdőbe, mert kóborlós időm az nem igazán volt, Saci még nagyon friss darab volt, siettem a mamát tehermentesíteni. Viszont kiderült, hogy az autópálya parkoló végén a vízelvezetőnél a kerítés alatt ki lehet bújni, és ott át lehet egy alagúton menni az autópálya alatt.

Kisgyerekes szülő lévén, sokat sétáltunk és sétálunk azóta is a környéken, amúgy ez egy nagyon jó elfoglaltság, egyrészt állandóan beszélhetsz magadban, és/vagy a gyereknek, hogy ez a madár, ez a kocsi, és nézzed ez a bácsi milyen dühös pedig szép a világ, másrészt pedig be lehet járni a környék utcáit amit az ember vagy sose, mint én, vagy ha be is, akkor nagykorában már nem, és rengeteg helyi titkos mesekertet, meseboltot, izgalmas zugot lehet találni. A mi városrészünk, nevezzük Erdőteleknek, nem ez a neve de régen ez volt és sajnos, az egész Angyalföld néven van elnevezve, de volt itt Erdőteleken kívül, Felső-Bikarét is, meg Tripolisz, meg minden. A házak is eléggé kezdenek megújulni, ami egy természetes folyamat, hiszen semmi sem örök, és biztos Sacinak a nekem hidegnek és unalmasnak ható neo-bauhaus stílusú egyenházak, amivel teleszórják a környéket manapság, neki az lesz az amiben felnő, és neki már régi házak lesznek. de mégis a régi Angyalföld házainak van még hangulata. Na ilyen helyeken szoktunk mászkálni, és június 4.-én megvolt 2010. első értékelhető gombája, a számomra új Déli tőkegomba (Agrocybe cylindracea), ezt egy nyárfán találtam, ehető és ízletes, de nem ettem meg mert pár db volt belőle és koszos a környék, vagyis a park, kutyák, szmog ilyenek.

A képeken a Déli tőkegomba látható, van neki gallérja, az fontos határozóbélyeg, és sima barna a kalapja, esetleg be van repedezve, láttam a Margitszigeten is, próbáltam a termesztésével, meg kell fertőzni a fát, de nem ment.

Aztán elérkeztünk augusztushoz, egyre-másra jöttek a hírek, hogy nagyon nagy idén a gombaszezon, és többen is lejönnek a régi családi házba, hogy tinórát szedjenek. Elmentünk hát mink is, gombázás és Saci megmutatása ürügyén. Valóban, nagyon komoly volt a helyzet, a ház előtt folyamatosan járkáltak a megrakott diszperzites vödrökkel a népek, vitték leadni a tinórát és a rókagombát, munka ugye nincs nagyon, de amúgy is keresetkiegészítésnek nagyon jól jön. És tinóra tényleg nagyon volt, és Saci mamájának családja tényleg nagyon be tud őrülni a gombától, azt gondoltam, hogy csak én vagyok ennyire mániákus, hát nem, naponta két kirándulást is tettünk a környező erdőkbe, mindenki teli kosárral jött vissza. Ők nagyon nem is szednek mást, csak tinórát, ami az ízletes vargánya alakkört jelenti, vagyis ízletesen kívül, nyári, és bronzost. Esetleg Varashátú galambgombát és rókagombát, ősszel potypenkát. Ha leltek valamilyen érdekesebb gombát odaadták nekem, mert én biztos örülök az ilyeneknek...  Ja és vittük Sacit is, Nandu féle kendőben felkötve, vagyis a mamája, mert én nem tudom felkötni. Meg én vagyok az aki szaladgál a gombák után. Vagyis már nem így van, mert azóta szintet léptem.

A képen a Bronzos vargánya (Boletus aereus) látható, van egy jó hely a környéken, ahol lehet ilyet szedni, nagy becsben is tartják, mert nem nagyon kukacosodik, és elég jól is néz ki. 

A képen a Királyvargánya (Boletis regius) látható, őt a helyiek nem szedik, nagyon nem is lehet, mert ritka. Gyönyörű gomba, rózsaszínes-piros "kárminvörös" a kalapja és sárga a húsa, és ha egy kukac járt benne akkor ez a hús ott megkékül.

A képen a Varashátú galambgomba (Russula virescens) látható, azt hiszem ez a legfinomabb galambica, amit ever seen, a kékhátú is eléggé ott van, de ez keményebb húsú, és sokkal több az anyag benne. Vajon pirítva istenélményt okoz.

A képen egy galóca van, a Császárgalóca (Amanita cesarea), ez nyersen és főzve sütve is csemege, onnan lehet jól megismerni hogy narancssárga a kalapja, és a lemezei is, ami a mérgező galócákra nem jellemző. Erre figyelni kell, mert ha benézed, és mondjuk párduc vagy légyölő galócát szedel, és megeszed, az kisszínes lesz a Blikkben.

A képen a Sárgahúsú tinórú látható, onnan lehet megismerni, hogy igazából csak a kalap kékül, barna kalaphoz sárga csövek társulnak, tönkje hálózatos. Finom. Ja és ami kékül, azt a helyiek nem szokták leszedni. Ez is idei felfedezés.  

Augusztus 20.-án családi kirándulást tartottunk, elmentünk a Drégelyvárára, ami egy jól megtermett piros túra, és kisgyermekkel elég meredek tett volt, mind felfele, és mind lefele is. Ugye babakocsi eleve nem játszik egy ilyen erdei sétán, megint Nandu kendőben ment a kisgombász, felfele a mama vitte, lefele én kézben, mert ha jól emlékszem nem volt idegem a kendőt felkötni. A kirándulás amellett, hogy babával megtettük ezt a baba nélkül is elég kemény sétát, és amellett, hogy pár hónap múlva jött ki hogy jól megvágtak gyorshajtás miatt, és a rendőrségi weboldalról, még a képet is meg tudtam szerezni, de mindezeket összevéve a kirándulás gombaügyileg is jól sikerült. Csak az út mellett szedtünk és így is hihetetlen mennyiség volt gombából, ha nagyon értünk hozzá, nyithattunk volna egy erdei falatozót. Összetalálkoztunk pár helyi arccal, ez egyiknek mondtam, miközben gyanúsan Világító tölcsérgombából szedett egy teli szatyorral, hogy azért mutassa meg a kedves mamának is mert ez szerintem mérgező, mert ő állította hogy a mamája ezt szedi már régóta és eszi is. A másiktól megtudtam, hogy a számomra addig ismeretlen, de elég nagy számban termő láthatóan tinórú, na azt a cigányok Fehérgombaként árulják egy ezresért a környéken. Ezt is meg egy másikat felraktam itthon a gombázós topickba, és gyorsan kiderült, hogy a Gesztenyetinórúról van szó. Nagyon finom gomba, dióízú, a tönkje, a tinórúkra egyáltalán  nem jellemzően, pattanva törő és olyan mint a bodza, szivacsos valami van a belsejében. A kalapját egyétek csak, de azt nagyon. Én a minap ettem meg levesként.

A képen a Gesztenyetinórú (Gyroporus castaneus) látható, a tönk elvágva barna kívül, ez a kemény rész és a fehér ez a puha. A csövek barnásak és a hús nagyon világos, és se nem kékül, se nem barnul ha elvágod. Kalap pedig barna.

A képen a Csoportos tuskógomba (Armillaria tabescens) látható, ez a másik gomba amit itt ismertem meg. Vagyis piacon láttam már, a Sátoraljaújhelyin potypinka néven adták, ez is, és a Gyűrűs tuskógomba (Armillaria mellea) is szerepelhet potypenka, és potypinka néven. Mindkettőre jellemző, hogy ha van, akkor nagyon sok van belőle, általában ősszel, és tuskón nő, és csoportos, ami az a képen is jól látható. Nagyon fontos, hogy minimum 20 percig kell főzni és levet leönteni, lehet hogy ezt nem kell leönteni, én le szoktam, mert hőre bomló mérge van. De ha mondjuk 30 percig főzöd, nagyon kiadós gombát kapol. Megéri. Onnan lehet felismerni, hogy a kalap közepén olyan kis pikkelykék vannak, meg onnan, hogy egy kicsit már ismered a gombákat. Ha nem, akkor ne is foglalkozz vele.

Szeptemberben is elvoltunk kirándulni, Saci CTG testvérével és szüleivel mentünk egyet Nagykovácsiba, ott is a Nagyszénásra. Gomba persze volt, itt is megtörtént az hogy jött szembe egy helyi erő, telepakolva nagyon barátságtalan gombával, ha minden igaz sikerült teleszednie a zsákot Fehér őzlábgombával, ami nem barátunk, vagyis az, de csak nézni szabad. Nem is értem miért ilyen kevés a gombamérgezős hír, ha ennyien szednek össze-vissza mindent. Ami nagy újdonság volt, hogy itt már megvolt a Mei-tai, és ezt a hordozót már én is szívesen használom, jó is, mert itt lép be a gyerekkel sétálsz a környékeden és dumálsz neki állandóan, mert babakocsiba nem olyan, mint ha fel van kötve rád és szinte a fülébe dörmögöl. Ő persze élvezi az egészet. És igen, kap levegőt benne, sokszor megkérdezik tőlem, vagy csak hallom hogy összenéznek és sustorognak, de én gyerekkel mellkasomon olyan vagyok mint egy szelíd galamb, nem érdekel semmi. De tegyük azt is hozzá, hogy mindennap megkapom a dícséret adagot, hogy "milyen gyönyörű, mint egy játékbaba, mennyi haja van, ugye milyen jó apán?" Igen az. Na és a kirándulás során egy másik kiránduló csoport szólt, hogy látom hogy gombát szednek, itt a szomszéd bokor alatt van egy csomó őzláb. Le is szedtük jól, gombafórum szerint ez Nagy őzláb, szerintem Karcsú őzláb volt, de lényeg a lényeg, hogy finom volt. Ezúttal se vizsgáltuk be, de senki se próbálja ki otthon. 

A képen őzláb van. Szeirintem Macrolepiota mastoidea, mivel ahogy azt a szakirodalom is írja "kalapja kiterülve is mellbimbószerűen kicsúcsosodik". A nagy őzláb viszont nem. De mindkettő finom. (jut eszembe, a képet nem én, hanem a ctg tesó papája csinálta)

Utoljára pedig következzen egy igazi őszi gombázós kirándulás, szeptember 25.-e Felvetettem a világjó, amúgy tényleg jó Gombázós topicban amit Saci mamája nyitott még 10 éve, hogy mennénk pest környékére, és valaki adott egy jó tippet, hogy. Isaszeg környéke, itt meg itt térjél le, és ez a földút meg az a kanyar, és az a fenyves. És basszus megtaláltuk,  és nagyon megszedtük a kosarat. Ez a kirándulás már olyan volt, hogy Saci hátamra volt kötve és bealudt a fenyves elején, és végigaludta, hogy a hülye apja ott hajolgat és leguggol minden rizikénél, pedig az elég fárasztó egy alvó gyerekkel a hátadon, hogy hopp ott van még egy szép gomba azt leszedjük és kés a kézben, lehajolni és kinyomni magad, közben gombócka alszik, tehát finoman kell ez egészet. A rizike az az egyik legjobb gomba, nekem a tinóra és a varashátú galambica mellett benne van a gombaszentháromságban.

A képen egy Ízletes rizike látható, vagy rizike de nem ízletes hanem vöröstejű, de a lényeg hogy ha elvágod a tönkjét, akkor narancssárga nedv folyik belőle, ez fontos. Nem fehér, nem színtelen, nem sárga, narancs. Ha ezt látod örülj, mert ez egy nagyon jó gomba.

Tovább is van a történet Szemérmetlen pereszkével és Zöldes pitykegombával, a Ferenchalmon szedtem amikor a hegyi nagymamához voltunk el, de a kisgyermekes szülőség az komoly dolog, ezt is több napig írtam, és nincs erőm már befejezni. Ó jaj.

Babanapló: Saci ma volt 9 hónapos, már meg tudja mutatni az Őszi böngészőben az órát, a cicát, és babú babú babú; héjjta, héjjta stb szavajárása van,  és torokhangon tud krákogni viccelésből mert közben vigyorog, a kukucsjátékot már ő is csinálja, szeme elé tesz valamit és leengedi, mutatóujjával mutat mindenre, nagyon érdekli ha a nénós autó elmegy a ház előtt, kapaszkodva föláll, és kedvenc szórakozása hogy négykézláb átgázol tereptárgyakon, szereti a zabkását, az olajbogyót, és a kenyérhéjat, mutatja ha kér vizet, és általában véve mutatja ha kell valami neki, persze sokszor olyan kell neki, ami nem babadolog, fürdés közben a játékok helyett a tusfürdős flakont akarja nyalogatni. És mostanában nem alszik jól, szegény szülei a kimerültség határán.