Reggel szaladok a Révhez, ami fél óránként jár, később már csak óránként. Ez visz át Alsógödre, onnan lehet bemenni vonattal a Nyugatiba. Az erdőből 5 perc a rév, a révtől tíz perc az állomás, a Nyugatiból tíz perc a munkahely. A Rév-hajó egy családias fedett ladik, a révész név szerint ismeri az állandó utazókat. Reggelenként már sok az ismerős, a gyerekek, akik mennek az iskolába és közben állatos matricákat cserélgetnek, a felnőttek akik munkába mennek, mint én is. Reggel sajnos nincs idő, erőltetett menetben megy mindenki a vonat fele, az első szusszanás a vonaton van, de az is húsz perc és beérsz. A Nyugati aluljárója negyed kilenckor még békés, nyoma sincs a délutáni késdobáló hangulatnak, a harisnyaboltban most rakják ki a lábakat, a Metró bejáratánál hegedű szól.

Délután a Révre várva van némi idő a Dunához lemenni, nézni a vizet, kacsázó követ szedni. A dunai kavics egy nagyon jó dolog, rengeteg változata van, sokan szedik érdekesebb ásványok után kutatva. Amíg nem volt kotrás, addig, mint azt a régebb óta Horányban tartózkodók mesélik, nem volt ilyen nagy a Duna sodrása, és át lehetett úszni simán az egyik partról a másikra. A kotrással eltűnt a homokos part, de sok lett a kavics. Amikor megyek haza, ott várnak a lányok a parton, ahogy a többi hazatérő férjet is várják az asszonyok, és a gyerekek. Már csak a fogott hal hiányzik hozzá, hogy teljes legyen az idill. Na, ilyenkor van idő a parton sétálni, megéri nézni a földet, mert rengeteg érdekes dolgot lehet benne találni, ugye egyrészt vannak a kavicsok, amik önmagukban szépek, de sok vashulladék is akad, meghatározhatatlan korú, és funkciójú darabok, ami pár évestől több száz éves is lehet. találtunk már svájci bicskát, ami működik is, valami hajóalkatrészt, amit ha ráérek megtisztítok a rozsdától, de a legnagyobb találatom eddig ez volt:

A képen egy 1928-as 1 filléres látható, ott találtam a homokban. Amiért nagyon érdekes,  mert a telepet ahol lakunk, 1928-ban alapították.