Úgy esett, hogy munka ügyben Kalocsán jártunk, és ha már ott jártunk, akkor megnéztük a paprika fesztivált. Mert az volt ott. Paprika fesztivál. Nincs rendezvény, amire jobban elmennék, mint egy ilyen, jómagam lelkes paprika és/vagy csili termesztő vagyok, elég derék sikerekkel sikerült 2-m2 es lakótelepi erkélyünkön több évre való erőspaprikát összealkotni. És szeretem is. Elég furcsán,mutatom ki ezen vonzalmamat, ugyanis nagyon szenvedek miközben magamhoz veszem, de közben örülök is egyszerre, ezt környezetem néha furcsán figyeli és nem igazán tudja tolerálni. De attól még szeretem. Na jó paradicsom fesztiválra még szívesen elmennék, és Sziget fesztiválra is. Itt jegyzem meg, hogy nagyon fáradt vagyok, és hiába stimulálom magam borral, nem használ, úgyhogy ez egy ilyen írás lesz, de gondoltam megírom.

Tehát korán keltünk, valahogy eljutottam a zuhanyig, a kávéig, és valahogy kék Opel már az autópálya környékén járt. Aztán Dunaújváros, itt lett volna ma este friss zenekaromnak első fellépése, de hegedűsöm épp egy másik fellépésére volt kénytelen elmenni, szívesen ment amúgy, így első koncertünket lemondtuk. (Jut eszembe hogy 89 -ben akkori punk zenekarom első koncertjét a gimi igazgatója betiltotta, ugyanis illegális koncert előtti sörözésen kapott minket). Tehát robogtunk Kalocsa felé korgó gyomorral, azért korgott, mert nagyon gyúrtam hogy majd ott valami jó kis paprikás ételt jól betolok. Nagykacsa dolgozott, azért mentünk amúgy, én sétálgattam mint söfőr, és fotózgattam, és mivel előre készültem kalocsai speckó paprikákból, bevetettem magam a standok sürejébe, hogy szerezzek helyi erőspaprikát. Nem volt könnyű dolgom, mert a kalocsai inkább az édespaprikáról neves, én azt mondjuk nem igazán értékelem, meg itt az erkélyen inkább az erőst van értelme termelni, ugyanis kevés termés van, de csilivel az a jó hogy kicsi a törökbors de erős. Ha lenne kiskertem akkor lenne édes paprika is, de nincs ezért nincs.

a kép számomra mámoros örömet okozó, én tényleg nagyon rá vagyok kattanva az erőspaprikára. de ahogy látom ezen függőségemmel nem vagyok egyedül, így örömöm még nagyobb, hogy egy közösség részekén tudom megélni a MI élményt

csomó helyen ilyen nagy volt a paprika koncentráció. most van ugyanis a paprika szüret ideje. azért van a paprika napok. mondjuk én jobban rámentem volna a paprikára, ételek, italok tekintetében, de ez is csodás hogy ilyen van

Tehát ott tettem le a történetnek fonalát, hogy paprikára vadászva tekeregtem a standok körül, eközben nézegettem hogy kostolójegyemmel, mely 750 magyar forint volt, mit is tudnék enni. Találkoztam a kun térség kiállítóival, minden tiszteletem az övék de én egyszerűen nem bírom megenni a birkapörköltet kun módra szánom bánom, de nem megy. Menjetek le azért egyszer a Karcagi Birkafőző Versenyre, megéri.

Az egyik kiállítónál, ők Bátyáról jöttek (település címerében paprika van), sikerült kalocsai paprikát szerezni, mindjárt 3 félét is. V2, V2 ceruza, és cseresznyepaprika (ez utóbbit nem sikerült pontosabban behatárolni) elhatároztam ugyanis, hogy jövőre, ráerősítek a magyar csilikre, és nem fogok noname fajtákat növeszteni. Ennek némiképp ellentmond az, hogy idén nyáron egy narancssárga valami növöget, de hát mit lehetne tenni, mit lehetne tenni, ha annyira jól érzi magát. A beszerzett paprikákat este le is teszteltük sajtfondű mellé, szerintem ideális párosítás, lényeg a lényeg hogy van bennük matéria. Na tehát paprika beszerzés kilőve lehet nézgelődni tovább.

Ott állok tehát Kalocsán, zsebemben paprika, felcsörgetem a partnerem, és kinyújtom kezem a lány után, és elmegyünk étel után nézni. Nagykacsa ugyebár egészen furcsán válogat mostanában, én már nem tudom követni, de sebaj. Állunk és nézünk és néha fényképezek, paprikát mit mást. ÉS egyszer csak érzem hogy valaki nekem jön, gondolom nem fogok regálni rá ha bunkó menjen arrébb, de csak érzem továbbra is, hogy nekem jön valaki, felnézek és látom riadtan szalad a nép, és nem messze mellettem egy ló szalad. Ez az egész egy népekkel teli téren van. Aztán ocsúdok hogy itt valami nem kóser, és nézek ló után, mely elől emberek szaladnak és utána is emberek szaladnak, ez utóbbiak kiabálják hogy félre, na ekkor már Nagykacsa után nézek, hogy húzzunk innen el de gyorsan, mert itt egy ló elszabadult. Kiderül, ő is pont ezért keres már engemet, tisztes távolból nézünk ezután. Zene mely eddig szólt a színpadról, végetér, valakit támogatnak, orvosért szalajtanak másokat. Elsétálunk máshol meg fekszik egy ember csoportosulás körötte. Vér nincs. Nagykacsa most rémül meg, én is, de igyekszem mutatni mintha minden ok lenne, ugyanis Kiskacsa is megijedt. Na és azt én nem akarom, úgyhogy bevetek én mindent, megnevettetés, és iszunk vizet, mittomén. Megnyugszunk, és dedikáltatok Moldova Györggyel egy papírt. Ugyanis az író is ott volt, friss könyve meg nem amit mamám vett meg, így mondtam írónak hogy majd beragasztjuk a könyvbe az autogrammot.

A képen cseresznyepaprika látható, én annyira nem szeretem mert kemény a héja, de főzni, elrakni kiváló, enni nem lehet nyersen annyira, de szép kerek, úgyhogy minden évben nő erkélyen ilyen is.

Ijedtség elmúlt, ettünk is ezután, Nagykacsa halat, mert kell a Kiskacsának a foszfor kalcium, én meg pörköltet naná. És persze hogy nem csípőzik meg, úgyhogy harapom hozzá V-2 es paprikát, ami egészen komoly erővel bír. Tovaállunk és látunk mézesstandot, és mint azt a kép mindjárt mutatja, nem is kell méznek jobb cégér mint ez: 

A képen az látható, hogy egy kósza méhcsapat megrohamozta a mézet, és mint az kiderült ilyenkor nem csípnek mert el vannak foglalva azzal hogyan szerezzék meg a cuccost. Tényleg nem csíptek, mert csípték a mézet. Háháhá

Hazafele még beugrottunk Dunaszentbenedekre, itt is nagyban ment a paprikabetakarítás, itt még az ereszről is paprika lóg:

A képen ház látható a házon paprika

A képen fürtökben lógó paprika.