Azt találtuk ki, hogy kimegyünk nyárra a Meteorra, ez Horányban van, én reggel Révvel és vonattal fogok bemenni melózni Pestre, a lányok pedig a hippikommunában fognak játszani, és vízpartozni. Este pedig tábortűz, gitár, bogrács.

Elmentünk bejárni a területet, egy egészen elvarázsolt titkos kert ez. A ház, amit mink kinéztünk, olyan mint egy hétvégi teleken felhúzott sufni. Régebben Biatorbágyon volt olyanunk is, vidéki nadrágszíj, de nem volt víz benne, és attól elég nehéz volt a földmíves élet. Itt van víz, áram, gáz (palack), ágy, asztal, tv (nincs), és van terasz, és előtte zöldellő kert. Domináns növény, ki tudja miért a Turbolya, én az ánizsos illatot nem csipázom, de aki igen, az elég jó kis levest tudna ott összerittyenteni, annyi volt.

Na de elég az hozzá, hogy elmentünk oda, és direkt úgy, hogy Rákosrendezőnél felszálltunk a vonatra, Sacival szedtünk Pipacsot míg vártunk a vonatra, és néztük az átmenő forgalmat. Aztán Alsógödnél le, és lehet várni a Révre. Amíg vár az ember, addig lehet tapicskolni a Dunában, mint az kiderült, gyermek nagyon szereti a vizet, és az sem zavarja ha hideg.

Majd biztos írunk naplót is.

A képen pedig Százszorszép mutatja meg magát, a házunk mögött van egy nagyon szép ilyen virágos folt. Saci szereti egyenként leszedni a szirmokat, de mindig viszünk a mamának is.