Tegnap kijöttek a saláták, és üzenik az Estikék is, hogy szépen nőnek. A csilik és paradicsomok meg már nagyon szépek, a legnagyobb pari 10 cm, és már alig várják, hogy kikerüljenek az erkélyre. Ma viszont nagy nap volt, elkezdődtek az Angyalföldi Állatkerti Napok. Iszom kávémat zúgó fejemmel bambulok tegnapi rakkendroll után, és nézek jobbra ki erkélyre és látom hogy két méhecske reggelizik a gyöngyvirágokból. Na mondok, hö, aztán nyomtam is képükbe kamerát. Ezek ám nem a „normál méhek”, valami egyedül élő méhek, tehát semmi kolónia, és ha jól néztem meg gulgliba, akkor a poszméhek egyik faja, de nem az amit dongónak hív a köznyelv. Mindegy is. Lényeg, hogy ide járnak. Ja és megvolt az első levéltetű.

Na ilyen amikor egy méhecske szembenéz, ezen vihogok egész nap. Hiába, egyszerű lélek vagyok. Nem is.

Na ő az

Ő is ő