A salátanevelés az nem igazán lett siker, de azért pár madárlátta szenyóra azért jók lettek. Madárlátta az azt jelenti, hogy amikor apám jött haza a melóból és az anyám által csomagolt szendvicset nem ette meg valami miatt, akkor azt hazahozta, és nekem a sima párizsis szendvics is hihetetlen finom volt, hiszen az madárlátta, valami varázslat van benne. És igen ettem és közben éreztem hogy ez valami más. Na és elég az hozzá, hogy elmentem melóba és jó volt az a Grand Rapids vagiztam is munkatársnak, hogy na ez a zöld izé, és kecsesen kihúztam a szenyóból, na tudod ez miez? Ezt én termeltem a lakótelepen erkélyen. És kurva büszke voltam erre. Na akkor mindent összevetve siker lett méges.

A képen legény látható a learatott nagy levekekkel.

Megint beigazolódott, hogy amikor jönnek a tetvek, akkor kis idő és jönnek a tetvet megevő ragadozók. Elég sok volt már a tetv, de csitt, és jöttek is ám a fátyolkák, és biza van harlekin katica is. Ez utóbbi félek megeszi a fátyolkalárvát. Harlekin katicának rossz a híre.

A képen egy csili levele látható, a fehér koma a fátyolka lárvája, a fejénél a barna izé egy levéltetv aki épp halódik meg, mer épp eszik megfele erősen. A kép baloldalán pedig további tetvek. Hajrá fátyolka!!!

A tűzbab, az pedig nagyon komolyan tolja, úgy betámadta zsinórt hogy csak na. De beszéljenek inkább a kép:

A képen kicsit kiemelve a háttérben felhők úsznak el, de a lényeg a bab aki fut keresztbe.

A lóbab projekt az nagyon csúfos véget ért, ugyanis az történt, hogy kinőtt pár növenyke, és vannak is szép eredmények, vannak növények pl akik kinőttek egy fél métert és szépen édesen lengedeznek a szélben és jönnek a szép édes virágok rajtok, ugye azok amiken vannak szemek.  Nade ki tudja hogy

Ő Jagodka, épp terem.