Baba diárium:
Voltunk Sacival a Margitszigeten, eredetileg altatásnak indult, de játszótér lett belőle, elég az hozzá, hogy persze hazafele az utolsó 5 percen aludt be a bicón a hátamon. A szigeten játszótereztünk, lecsúszott egyedül ez egyik csúszdán, aztán hason is, aztán sétált karba font kézzel, és azt mondogatta, hogy kigondoltam valamit. Hazafele a bicón pedig a mei tai tükrében nézte magát és mondogatta, hogy "mien szíp a szája, mien dööjű" (milyen szép a Sára, milyen gyönyörű), aztán megfordította a tükröt felém "mien szíp a papa" (milyen szép a papa), aztán azt ecsetelte, hogy milyen jó is lesz a nyár "mien jó jesz nájon egész nájon mejeg jesz, egész nájon szagyit lehet enni, jóaszít, baaját, ó de jó" (milyen jó lesz nyáron, egész nyáron meleg lesz, egész nyáron fagyit lehet enni, rószaszínt, barnát, ó de jó).
Meg ugye a nyelvi lelemények, amik most kezdődnek, ahogy rakja össze egyénileg a kifejezéseket: kinéz az ablakon, és kint kék az ég "Kék az idő", felhő megy a nap elé "Kikapcsolták".
Fogalmunk sincs, hogy egy csomó dolgot honnan szed, pl "azt a Saci nagyon szereti" ehhez van egy sajátos grimasza, ahogy mintha ezt ezt túljátszaná, pedig nem is, hanem tényleg így normális neki. Meg ahogy a nagyítóval játszik "Milyen nagy a Mama", a milyen nagyra van egy külön kiejtése. Mink meg vigyorgunk, pedig ezt halálosan komolyan adja elő, de közben játék is.
Vetemény diárium:
Lényegében már minden kikelt (nagy siker, jó magokat kaptam, meg jól csinálom, az van), és kint is vannak a kicsinyek már egy jó ideje az erkélyen, sőt amint időm volt rá kiültettem, amit lehetett balkonládába. Az volt az elvem, hogy a "három lomblevélig várni, és aztán kiültetni a növényt" az csak szabadföldre érvényes, hiszen akkor már elmúlnak a talajmenti fagyok, itt az erkélyen meg teljesen mindegy, mikortól vannak ládában.
So I: eddig a végleges helyére került két ládányi (7 db) másodgenerációs, tehát már saját magból kikelt Bolivian Wild, egy láda Black Cherry (ez is másod), két láda Oregon Cukorborsó, egy ládányi Pimiento, egy láda Paris Market répa. A Fine verde bazsalikom 5 cserépben van szétosztva, ugyanis nem volt szívem kidobni őket, legfeljebb lesz egy csomó, Sackó úgyis szereti. Az áttelelt Ulupica már nagyon szép, bár a mostani viharos tavaszi szél, ami tegnap végre vizet is árasztott, vagyis esett az eső, letörte az egyik ágát.
A képen az áttelelt Ulupica látható, kíváncsian várom mikor jönnek az első virágok, ugyanis jó pár hónapos előnyben van. Azok a kicsi zöldségek Ikeás fűszernövények, sokat nem várok tőlük, de egy próbát megérnek, az instant föld azért az komoly volt.
A képen az Oregon Cukorborsó látható, mögöttük a már ismerős kézzel festett ántik Kárpát utca tábla. Ezeket fel fogom kötni, ugyan a szakirodalom szerint nem futnak, de a széltől ők is jól elhajoltak.
Aztán van még Granadilla, ez is kikelt már, és ültettem Rotabascot (A Mariana szigeteki Rota szigetről származó Tabasco változat) és Santakát (Japán paprika, az "egy csomóban növő terméses típusú csili"). A Rotabasco ahhoz képest hogy elég régi mag volt, remekül kikelt, 16 van eddig, fogalmam sincs mit csinálok velük, kap belőle rokonság, munkahely, de senkit nem hagyunk az út szélén.
Itt látható a Granadilla, hát ez egy kísérlet, mi fog ebből lenni.
Aztán vasárnap megyünk Kucsmagombát nézni, pont oda, ahol tavaly voltunk, a hőmérséklet kb ugyanolyan lesz, ugyanis most van egy kis hidegfront, eddig fasza meleg volt, de a csapadék az kriminális, a tegnapi eső jó volt, de tél óta semmi, bár mondják hogy lesz áldás, de majd az max a májusi pereszkére lesz jóság.
