http://mangorlo.tumblr.com/

itt nyomom tovább, mert az idők szava, meg mittudomén. aki akar valamit, ott rinyáljon. középtávú tervem, hogy elfelejtek magyarul

megvettük a házat, és amikor szokás szerint a csomagok alatt roskadozva, mentem a Telep felé, vagyis mentünk, de én roskadoztam szokás szerint, mert a papa roskadozik, és elveszi a lányoktól a cuccot, és zsörtölődik, hogy miért van, hogy mindig tele vagyok pakolva, de közben örülök is, és eszembe jutott, hogy mit is mondtam 16 éves koromban, hogy én nem leszek olyan, hogy kocsi, gyerek, telek, hát most teljesedett be ez, de azt hiszem, ha ezt tudom akkor, hogy ilyen lesz, akkor áldásom adtam volna rám, és

A képen egy nehéz nap éjszakája látható, és külön felhívnám a figyelmet a kovácsoltvas ablakokra, ezek azok amik fokozzák a hangulatot.

ahogy takarítottam a ház környékét a magas avartól ami évek óta rárakódott, és ázik a fal, és ki akarjuk találni, hogyan lehetne az ázást megszüntetni, kiderült, hogy körbe le van rakva kövekkel, egy rejtélyes betonüreget is találtam kirakva téglákkal, mivel régészcsaládból származom, és gyerekkoromban régész akartam lenni, és rájöttem, hogy az ember az legyen ami gyerekkorában akart lenni, úgyhogy én azt hiszem elszúrtam, de a régész vénám az még nagyon bejelez néha, és külön extra bónuszpálya volt, ahogy az avar és a rohadás, és gomba szag alól, imádom amúgy ezt a szagot, jelennek meg a több éve, évtizede elfelejtődött kövek, a ház a helyi vének szerint 58-ban épült, és azon ritka házak egyike, amelyik téglából, az ablakok egy gyárból valók, ránézésre sokkal régebbiek, az egész ház századelős hangulatot áraszt, 1900-as évekeset, világéletemben olyan házban akartam élni aminek története van.

miközben takarítok, hallom ahogy zúg a közelben egy teherhajó, az okos telefonomon van egy alkalmazás, meg tudom nézni milyen hajók, meg olyan is van, hogy milyen repülők vannak a közelben, és különösen jó félálomban megnézni, az éjszaka közepén, milyen hajó jön most a Dunán, nagy élmény, amikor elmegy egy nagy hajó, egyrészt, mert van amikor nagy hullámokat csinál, és lehet nézni, hogy jönnek a hullámok, és ki az aki nem vette észre, és most elönti, és lehet nézni a hajót ami jött, és ment, mi pedig itt maradtunk.

nagyon jókat alszunk ott kinn a körbe üveges házban, az aprónép is, ez a lényeg, mert ha a gyerek nem alszik, nem alszik senki se, de szerencsére, lekopogom, eddig nagyon bejött az elrendezés, először volt egy színváltós éjszakai fény, mert az kell, mert egyszer sötét éjszaka felkelt a gyermek, és addig nem aludt vissza, még a bérleményben a kék házban volt ez, míg a madarak és a nap fel nem kelt, ennek is megvolt a varázsa, de azért kimerítő is volt, de ezt már elmeséltem azt hiszem, és bementem a szupermarketbe, és vettem olyat ami piros kék és zöld fénnyel világít, és ezt váltogatja, nagyon nem vicces, ahogy éjszaka erre a színváltós izére megy be az ember, na de volt nekünk otthon kitartóan égő zöld, az kellemesebben dereng.

Most harminckilenc éves vagyok.
Nyár van.
Lehet, hogy tán ez, amire
vártam.

kint nyomtuk a június felét Horányban, a melóink miatt hét közben be kell menni, ami rossz, de jó, és pénteken irány Horány. most úgy áll a dolog, hogy a bérleményünk júliusban a főbérlőé, de eközben a saját pecó megvásárlása is küszöbön áll, úgyhogy az augusztus már több mint valószínű, hogy sajátba lesz. egyik reggel, mielőtt szokás szerint rohantunk a révhez, mert sose tudjuk a menetrendet, átraktam pár cuccot a "zöld házba", elkezdődött tehát a berendezkedés. a hűtő úgy néz ki, nem működik, a bojler valószínűleg igen, kell majd gyorsan nagy matrac, és ereszcsatorna, mert több helyen ázik a fal, ahol nincs eresz. nagy esők szoktak lenni mostanában, sajnos elég ritkán, gomba miatt mondom. a vaságy ami a szobában van, az sajnos nem fér be a konyhába, abból akarunk 2. szobát csinálni, pecó viszont hidegebb, mint a kinti levegő. ez király, mert a faház, ahol most voltunk meg sokkal melegebb volt. dióhéjban ennyi

eközben nagy a kánikula, a beáramló afrikai légtömegek hatására 38 fok lett a hőmérséklet, szerencsére a Dunában már lehet nagyokat úszni, és itt az erdőben is elviselhetőbb a klíma, főként az esték a durvák otthon a panelben, na itt ellenben olyankor lemegy a hőmérséklet. azt mondják, a hőség a hét végéig tart majd, aztán nagy viharok lesznek. a gombás fórumon már mindenki beletörődött, hogy hiába az eső, ez kevés lesz a jósághoz. néhol van mondjuk aratás, de országosan gyászos a helyzet.

Sackó nagyon élvezi a Telepet, már vannak visszajáró gyerekek, akik be be térnek vizet inni, sárga cukkinit szeletelni. a szúnyog helyzet nagyon durva, de hallottunk ma 2 hollót, mentek át a szárazföldre a fejünk felett. szentjánosbogarat is láttam már, de még nem világítanak. a darázshelyzet még kezelhető, a pókok kedvesek.

A képen szemben Alsógöd látható, a Dunán pedig egy atipikus hajó úszik.

úgy néz ki, hogy maradunk és nem disszidálunk, komolyan felmerült ez a kérdés, hogy itt hagyom kis hazám a büdös picsába, de egyrészt van meló, másrészt kisgyerek, harmadrészt nincs meg így a kritikus tömeg. na és így esett, hogy mivel tavaly beleszerettünk a titkos kertbe, úgy néz ki, hogy családi segítséggel veszünk ott egy házat, ahová ki lehet majd jól járni, olyan május és október között. miért is jó ez? mert egy alföldi típusú erdőben van az egész, azaz nyár, akác, némi fekete dió, egy kósza hatalmas bükk is van, homok a talaj. és olyan érzése van az embernek, különösen hajnali 3 környékén, (kisgyerekes szülőként ilyen korán ébredni nem lehetetlen küldetés már, tehát hajnali 3 környékén megszólal a sok madár, a fekete rigók, a sárga rigók, a fülemülék), mintha a paradicsomban ébredne. azt szoktam mondani amikor kérdezik, miért jó nekünk hogy egy ilyen helyen akarunk lenni, ahol a házak között nincs kerítés, az egész egy egyesület tulajdona, és csak nyáron lehet ott lakni, és egyáltalán minek akarunk pestről kimenni a nomád létbe, és egyáltalán, na erre az a válasz, hogy közösséget veszünk. különösen a gyermeknek lesz nagyon jó, mivel már a nagycsaládaink ezerfele vannak, és nincs mód rá, hogy olyan nyarakat biztosítsunk neki, mint amilyenek a mienk voltak, hogy összejöttek a rokonok, és az ismerősök és a lehetett együtt csatangolni a titkos helyeken, ahol a felnőttek nem voltak ott. na a titkos kert pont ilyen.

a képen a kisház látható a titkos kertben

és nekünk is felnőtteknek, nem elhanyagolható dolog, hogy már amikor a vonaton ül az ember, )mert vonat plusz révvel kell kimenni, aki a tahitótfalusi hídon megy be a szentendrei szigetre, az nagyon sokat veszít), már akkor érzi, hogy milyen jó elmenni a városból. és amikor a Dunaparton ülök és a révre várok, mert szerencsére máig nincs ott híd, sajnos előbb utóbb lesz, ott már egy másik világban vagyok, és teljesen mindegy mi történt addig. jön a Dunapart, a Telep, a fák, a madarak, egy másik világ. amúgy tényleg. na és a lényeg hogy lesz egy saját pecó, van neki története, nagyon régi, és az előző tulaj is benne van nagyon. ott fogunk nyaranta lakni. ha tehetnénk, egész é

vben.

és most sport:

növénynapló:

az paradicsom elkezdett teremni, a bolivian wildon van pár termés, a black cherryn is mindjárt megjelenik, az ulupickán mivel ugye áttelelt, van 70 körüli, de folyamatosan virágzik, a borsót már feléltük, gyermek szerette nagyon, a serrano bokrosodik hamarosan virágozni fog, a pimientón megjelentek az első bimbók, a fine verde bazsalikomból sok elhullott, de ami megmaradt az bokrosodik, a santaka és a rotabasco kezd nőni, lesz belőlük is valami úgy néz ki.

"Ásotthalmon nincs semmi látnivaló" mondta a térségben egy helybeli, mikor álnaívan kérdeztem, hogy mi az a Ásotthalom, és nem árultam el neki, hogy évekkel ezelőtt már jártunk arra, és az éppen zárva tartó strand egyik sötét, átlátszatlan vizű medencéjében úszkáltunk. Azért volt olyan zavaros a víz, mert termál. A medence mellett csíborok hevertek, "innen fogtuk ki őket" mondták a helyi gyerekek. Elég izgalmas volt tehát belemenni, de meleg volt, mi pedig fiatalok és bohók. Bogárral nem találkoztunk, pedig a családi legendárium szerint a csíbor az bizony nemhogy csíp, hanem egyenesen harap.

Most a fürdőt kihagytam, de mivel a Halommániám kezd elharapózni, és nagyon gyanús volt nekem, hogy itt is kell lennie valamilyen ősrégi halomnak, mindenképp szét akartam nézni. Persze sehol nem írják, hogy hol lenne az Ásott-halom, teljesen véletlenül fedeztem fel egy térképen. Eredetileg az Ásotthalmi láprétet akartam megtekinteni, alapfeltevésem, hogy Magyarországon mindenhol kincsek vannak, és van olyan, ami láprét formájában tűnik elő.

Maga a megközelítés sem egyszerű, de hála a tudomány és technika fejlődésének, van googlemap, és van gps. A google map jelzi, hogy hol a természetvédelmi terület, vagyis nem mindent jelez, de ezt éppen igen. Tehát tudtam, hogy hol van, csak el kellett jutni oda. Egyébként ez nem vicc, mert ha a googlemap nem jelzi ki ilyen kis fenyőbasszal, hogy láprét, eszembe nem jutott volna odamenni.

Gyermekem anyja, jól tudva milyen kapcsolatban állok a nagytestű kutyákkal, eképpen búcsúzott el tőlem: "Sok szerencsét a tanyavilágon a kuvaszokkal". És valóban, a megközelítés kietlen tanyás területen történik, az égvilágon semmi nincs kiírva, egy térképet ugyan találtam a Fenyő panzió előtt, ami jelöli a Láprétet, és az ösvényeket, de azért gps nélkül nem mertem volna belevágni.

A google map ezt mutatja, ez a helyszínen önmagában azonban nem sokat ér:

 A képen a kis zöld bizbasz, ami egy fenyőfa, jelzi hol van a látnivaló, na oda kell eljutni. Jól látható, hogy kinn van a francban.

Ha figyelmesen megszemléljük a képet, vagy vesszük a fáradtságot, és megnézzük google earth-ban ezt a részt, direkt benne hagytam a vállalkozó szelleműeknek a település nevet, lehet látni, hogy van a fenyőfa felett egy nyílegyenes fehér vonal és a végén egy UFO leszállóhelyhez hasonló kerek izé. Na ott kell hivatalosan bejönni, és spec teljesen máshonnan mentem be, bár ott jöttem ki.

Ha a település név alatt nézelődünk ott is van egy egyenes csík, na az az Ásotthalomból kivezető egyik út az pl Kissorra vezet, én onnan támadtam, és innen jön a gps, meg a részletes térképek, mert azokon az ösvények is rajt vannak. Persze az sem életbiztosítás, mert pl a telómon (ún. okostelefonom van, nagyon jó dolog) levő turistautas térképen, azon nincs rajta minden ösvény, és váltogatni kell a gps és a fényképek között. Van a tízezres na azon minden rajta van, de azt kissé nehéz lenne nyomtatni. Amúgy ez a térkép, ez olyan amivel heteket el lehet tölteni.

Na de a lényeg az, hogy menni kell jó darabon a kocsiúton és balra befordulni, a térképen ÉNY-DK irányú az út, és az ösvények rá merőlegesen balra futnak. Na onnan már a pure homoki tanyavilágban jár az ember, a plusz benne, hogy hivatalosan nem erre kéne menni, de gondoltam "a vidéki emberek barátságosak, ha jön egy komondor felmászom egy fára". Na és ugye volt nekem gps, ami nagyon sokat segített.

Utam során megtapasztalhattam a Kiskunságból már megismert homokot, ami úgy homok, mint a strandon, elképzelésem sincs, hogy él itt meg bármi is, de a jelek szerint van itt szőlő, erdők, úgyhogy nem olyan durva a helyzet, és gomba is van. Mondjuk lépni benne az elég komoly, szandálban voltam képes elindulni, 30 fokban, tűző napban. Az egyik akácos-nyárfásban meg lehet tekinteni egy romos II. világháborúsnak kinéző beton lövész védelmi egységet, nem tudom a nevét de le kell menni lépcsőn és van egy szűk lyuk a kinézéshez. Van itt halnevelde is, tilos a fürdés, de akkor már olyan állapotban voltam, hogy ha horgásztak volna benne, megmártózom. A szandál, nem a legjobb viselet a homokban, és itt már elkezdett egy vízhólyag nőni a talpamon, a fejemen lógott egy vizes póló, előzőleg megittam egy csomó vizet, és locsolgattam a pólót, így éltem túl, már tudom.

A cél viszont már közel volt, átvágtam egy erdőrészleten nyílegyenesen. A képen a fenyő mellett balra egy sötétebb zöld folt, és már meg is érkeztem a tanösvényre. Amit szerencsére oktató táblák jeleznek, na és mindegyiken van egy kicsi térkép, hogy merre menjünk tovább. Arról nem írtak sehol, hogy ezt a területet bizony lakják, és hogy két tábla között simán el lehet tévedni. Nem lettem attól nyugodt, amikor  házak között kellett keresnem az Ásott-halom felé vezető utat, pedig egy totál sík, és kopár területről beszélünk.

 A képen a bejárat látható, ami nekem a kijárat volt.

Az történt ugyanis, hogy ez a vidék teljesen barátságos vizenyős terület volt, de kellett a termőföld, és jól becsatornázták, és lecsapolták. Az is igaz, hogy a helyiek nem szerették, ha el vannak öntve. Na, a láp az kiszáradt, esősebb időszakokban állítólag van itt víz, hát most nem volt. Szerintem az egésznek annyi.

A képen a 6. os számú megálló látható, a bal fölső sarokban levő kicsi térkép nagyon életmentő. Persze lehet jobban is felkészülni, innen pl le lehet tölteni egy segédanyagot.

Ekkorra már alig bírtam járni, és elképzeltem, hogy itt esek össze, és a kuvaszok elől se tudok elmenekülni, az egész terület pedig pont úgy nézett ki, mint egy isten háta megetti tanyás rész, ahova hülye természetvédők táblákat raktak ki, a helyiek pedig kénytelenek elviselni a hülye turistákat. Azt gondoltam, hogy meghalni mégiscsak jobb egy kunhalmon, és utolsó erőmmel próbáltam megkeresni, és egy épülő ház mellett elhaladva kiértem a nyílt pusztára, na itt be voltam szarva nagyon, egy építkezésen simán lehet őrző kutya, és amúgy is, félig kész építési terület közelében, elhagyatott helyen, épeszű ember nem megy.

De én akkor már kerülni nem bírtam volna, így a nádas réten andalogva a semmiben sántikáltam, építkezést magam megett hagytam, halom sehol, gondoltam, akkor most jó, megyek is haza, amikor egy villás ágasfát pillantottam meg a távolban ami egy igencsak kicsi dombon állt. Azt rögtön látni lehetett hogy ez lesz az, és a tetején egy tábla fogadott, hogy EZ AZ, és ezért ilyen kicsi, mert szántották, ennek mondjuk ellentmond az, hogy azért hívják Csodarétnek, mert az 1980-as években találta egy természetvédő, és csodák csodájára ezt a területet 150 éve nem szántották fel. A halom azért Ásott, mert megásták kincs után kutatva, Móra Ferenc "Utazás a földalatti Magyarországon" c. könyvében elég sok ilyen van leírva, tulajdonképpen emiatt a könyv miatt lettem kunság vidéki mániás. Tessék elolvasni, aztán a "Takács: Móra Ferenc tanár úr"-t.

A képen az Ásott-halom látható, amiről a település a nevét kapta. A helyiek se nagyon tudják, pöstiek meg azt se, hogy merre van, meg azt se, hogy van.

A területen állítólag sok ritka állat és növény él, valamilyen szegfű az sok volt, talán az itteni nagyon ritka tartós szegfű, és valami kicsi bangófélét is láttam, valami mini orchidea, ki volt írva, de már nem voltam képes megfigyelni, talán a mocsári kardvirág lesz az. Épeszű állat pedig nem merészkedik ide, úgyhogy az állatállományról nem tudok mit mondani. Kutyával nem találkoztam, vagy ha igen, akkor meg volt kötve és kerítés mögött volt. De az azért parázós, hogy mész el az utcán, ugat a sok medveölő, az egyik portán nyitva a kapu, és nem tudod kiront e, a komondor vagy nem ront e ki e. De nem rontott, az emberek meg tényleg barátságosak, a cigánycsalád nagypapája aki kijött utánam,  - helyi lakók amúgy, és egyetlen interakcióm a tanyasiakkal - , hogy mit keres itt valaki gyalog, mondta mosolyogva, mikor mondtam mit csinálok itt, hogy a "láb mindig kéznél van", na ott is nyitva volt a kapu, a kert közepén duruzsolt a kályha. Ott pl már el voltam tévedve, de gps segített.

Kifele már minden lépés fájt, a kezem égett, szédelegtem, és igyekeztem elérni a befelé vezető utat, hogy azon kiérjek az 55-sre. A kép tetején az UFO, az egy régi sertéshizlalda, jelenleg kacsatelep, annak is van egy hangja amikor több ezer kacsa menekül, mert hallja hogy jössz.

Ha valaki azt mondja, hogy a sok eső miatt tényleg bemocsárult, biztos hogy benézek megint, de nem hiszem el hogy itt víz lenne, vagy volt egyáltalán.

Mindenkinek ajánlom.

Mostanában utazós munkám van, vidékre kell mennem, kérdezni. És mindig van egy kicsike idő arra, hogy valamit megnézzek, ugye most a gombamániám ural mindent, kucsmagombaszezon van, de kevés az eső, így nagyon bele kell futni egy jó helybe. Na olyanba én nem futottam bele, kivéve a Horányi kanyart, ahol 1 db-ot sikerült, de azt is úgy hogy tudtam pontosan hol kell keresni.

Mielőtt lemegyek valahova, kinézek egy csomó dolgot, ilyen tájvédelmi körzet, olyan mocsár, kunhalom, aztán örülök, ha valami sikerül ezek közül. Azt már régóta tudom, hogy nincs az országnak olyan szeglete ahol nem lenne valami varázslatos, rejtélyes dolog, olyan amiről nagyon keveset írnak az útikönyvek, az internet, de pl a helyi tourinformban se tudnak. Na ezek az igazán jó helyek, nem a szokásos barokk templom, helyi múzeum, tájház.

Kecskemétet két két dolog miatt szeretem, az egyik az Arborétum, ez egy külterületi nagy park, ezért olyan mintha egy erdőben lenne az ember, a másik a Sugovica csárda, ahol A töltött káposztát ettük. Ezekre sajnos nem volt sok időm most, de találtam egy Botanikai kertet, ahol annyira jól vannak eleresztve, hogy az állatokat is a dolgozók etetik a saját pénzükből. A harmadik a Bugaci csárda, ahol franciásan adják a csontlevest, és igazi benne a répa, és a cérnametélt.

Kiskunhalason, ahol a sivatag és a vizes mocsarak váltják egymást, na ott már több időm volt, be is szereztem egy szép kullancsot a Sóstói tanösvény környékén. Van neki egy jó nagy tavuk, mint az kiderült régen az egész vidék ilyen tavas lápos volt, de lecsapolták az egészet, nem áradnak el a házak, lett termőterület, és jól kiszáradt minden. Ami megmaradt, azt meg próbálják megmenteni. Na a tanösvény az egyik ilyen, persze én nem azon mentem, mert gombát akartam szedni, kiváló gombázós lenne, csak kevés volt az eső, mint már mondtam. Pedig ki is volt írva, hogy itt van kucsmagomba. De így is megérte.

A képen a Kiskunhalasi Sóstói Parkerdő áttekintő térképe látható, én tényleg azt hittem, hogy ilyenek ezen a vidéken nincsenek, ez egy nagyon kellemes meglepetés volt. Legközelebb kérek gombát is.

A másik hely, amit a gugli térkép jelez, de a neten alig van róla infó, na az a Fejetéki-mocsár, elég kevés olyan átutazó lehet, aki meg akarná nézni, mondjuk sokat nem lehet látni, de a sivatagos táj közepén egy csík zöld sáv, az errefele nagy kincs, főleg ha tudod, hogy ez az egész puszta ilyen volt régen, meg ha tudod, hogy ez az amit kerestél.

A képen látható a Kiskunhalasi Fejetéki mocsár részlete. Ha nincs kiírva, nem találom meg, annyi az egész, hogy homok-homok-(innen az) - nyárfa-kicsit vizes-(ez már nem): rét. Na én pont az ilyen helyeket szeretem, mert biztos hogy minden dűlőnek megvan a maga meséje.

Aztán Csongrádon voltam, ez majdnem ott van ahol Kecskemét, csak el kell fordulni Kiskunfélegyháza irányába, aztán jön Gátér, és végül Csongrád. Nekem valamiért Hajdúszoboszló ugrott be, az utcakép miatt. Errefele rengeteg kunhalom van, de haza akartam érni fürdetésre, így csak a pontonhidat néztem meg, mert mondták, hogy azt feltétlenül.

A képen a Csongrádi pontonhíd látható, ez egy érdekesség, de gondolom a helyieknek jobban esne egy normál híd, egysávos, tehát amíg jönnek szembe, pirosad van, és ifák, minden átmegy rajta.

A családban lett Kékkúton egy ház, szilveszterkor már voltunk ott, és most hogy húsvétkor össze tudtunk rakni pár nap szabadidőt (working class), elmentünk jól, főleg hogy Saci 2. szülinapját is ekkor ünnepeljük, egészen konkrétan a költészet napján született. Előzőleg megnéztük, mit érdemes megnézni, és hát elég sok olyan dologra bukkantunk amit az útikönyvek nem írnak. Amit Kékkútról az érdeklődő tudhat: hogy Balaton felvidék, Káli medence, Theodora forrás, tudjátok az a víz, amit a boltban meg lehet venni. Aztán el lehet menni tanösvényeken erre arra.

De. aki kicsit jobban belenéz a forrásokba, megtudhatja, hogy szerettek itt lakni a népek, azért mert, passz, de szerettek az biztos, laktak itt ősemberek, aztán szünet, jöttek a rómaiak, na azok nagyon szerettek itt lakni, aztán jöttek az avarok, aztán jöttek a magyarok, a Kál horkának, aki ezek szerint magyar volt, itt volt a szállásterülete, ami ugye ködös, hogy mi, de hogy horka, meg Kál, az bejövősen hangzik. Oszt azóta is itt laknak a magyarok, bár Kékkúton 100 alatti a lakosságszám.

Leutazás másnapján, mert előző nap a gyermek alvásideje miatt délután indultunk, nem is aludt el a kis huncut, tehát másnap felkerekedtünk a játszótér felé, arra van ugyanis a Kékkúti és a Harasztos hegy, az egyiknél találtak egy avar temetőt, a másiknál a susnyásban egy vulkáni kürtő maradványát lehet megnézni. A sírok nem lettek meg, pedig még 10 éve is lógtak ki néha az út mentén a csontok, a helyi adatközlő tavaly meghalt, úgyhogy nem tudta megmutatni. A vulkán viszont meglett, szakadó esőben, kullancstámadás közben, sikerült áttörni a bozóton, és íme:

A képen nem látni, de a bal oldali izé, ez lenne a vulkáni kürtő maradványa 4 m magas, de ami a különösen izgalmas dolog, az a mögötte levő emelkedő. Felmásztam reá, és egy teljesen tipikus földvár kinézete volt. Az egésznek amúgy az az értelme, hogy a környéknek arcot adnak ezek az információk, és így meg tudjuk ismerni hol vagyunk, és könnyebb így hogy valamihez lehet kötni, mintha csak sima dombokként bámulnánk reájuk, amiken bozót van.

Valahol írták, hogy a falu 100%-os wifi lefedettséggel bír, hát ez nem pont így van, de tény, hogy a házunk udvarában lehet tolni wifin. Most nem volt olyan huszáros, de szilveszterkor komoly volt, hogy a laptopomat egy sírkövön egyensúlyozom, és kint nyomom a facebookot, másik kezemben sör, és van mínusz 10-ensok.

Szóval kirándultunk sokat, igyekeztünk gyermekes programokat beépíteni, így jutottunk el Ábrahámhegyre, ahol tojásfestés volt a Kultúrban, ezt egy kicsit lekéstük, mert Sackó jól kialudta magát délután, de még így is tudtunk hímestojásozni. Bár a legnagyobb sikere a nagy magas lépcsőnek volt, azt kellett sokat megmászni, aztán volt nagy pocsolyába ugrálás, cipőből víz kiöntés, zokniból víz kicsavarás.

Voltunk sokat Kékkút játszóterén, ez valóban egy jó darab, kéne pár csavart meghúzni mondjuk rajta, bár azóta Saci itthon sem akar egyedül lecsúszni, a Kékkúti meredekebb ugyanis, bár lassabb. Jómagam próbáltam a nyomorult szőlőhegyen régészkedni (vagyis néztem a partoldalat), de lövésem sincs mi lehet hol, de legalább kirándultam párat egyedül, kisgyerekes szülőnek adomány az egyedüllét.

Megmásztuk a Fekete hegyet, erről a helyről halovány előzetes ifjúkori emlékeim vannak, hogy a Korom Attilának van ott egy háza, és ott buliztunk egyszer, a 90-enes évek elején, és mondta a kertben, hogy Neuroticot ne gitározzak, mert ez egy szent hely, vagy valami hasonló faszságot, de az idők távlatából ifjúkori botlásnak könyvelem el rá meredek út vezet fel Szentbékálláról, előszöris felmentünk egy romtemplomhoz, Kerekikáli, a Balaton felvidéken mindenhol romtemplom van, ott találkoztunk a már nem szomjas mikulással, és a Kék túrát felügyelő nénivel, aztán a Fekete hegyi kilátót céloztuk be, az Öreghegyi forrásnál jó nagy megálló volt, ugyanis Saca csomót játszott azzal, hogy "a pitypangot beledobjuk a medencébe és az kijön a csövön".

A képen látható az árnyékunk, amint megyünk az Öreghegyi forrástól felfelé, a cél a Fekete hegyi tavak, akkor nem tudjuk még, de elérjük.

Az út meredek, és rögös, de van ahol ki vannak rakva fotelek, tényleg van egy olyan rész, aztán bele lehet futni a Fekete hegyi kilátóba, felmész, kinézel, ellátni messzire, örülés, erről most nem rakok be fotót. Annál inkább érdekes volt a Fekete hegyi tavakat megtalálni, tényleg vannak a hegyen tavak. Sőt, ezt most találtam, csomó ilyen van, kalandra fel!

A képen a Bika-tó látható, körbejártam hátha Saci elalszik, hát nem, de hazafele a kocsiban de. Viszont találtam szép és ritka virágokat.

Kékkúton megtaláltuk a turistatérkép által jelzett, de a valóságban nem létező Nagy-kutat (megvan az csak benőtte a növény), erről azt sikerült kideríteni, hogy a helyiek nem ismerik, és hogy állítólag a rómaiak építették ki a forrást. Aztán a TSZ jól elbontotta a köveket, mert állatitatót akart csinálni ott. Az tény, hogy a kerítésekkel körbevett területen ott van a forrás, és a környékén egy csomó bazi nagy kő hever, még római is lehet, én már bármit el tudok képzelni a magyar örökségvédelemről. 

A villa rusticát és a kecskés tanyát nem is említettem. Majd máskor.

Elmentünk gombázni a Szentendrei szigetre, (egészen pontosan a Fegyveresi szigetre, de ezt nagyon kevesen tudják, hogy mi ez). Tavaly Surány felől indultunk, pontos GPS koordinátáink voltak, hogy hol lehet Cseh kucsmagomba, hát akkor lett is. Aztán úgy lett, hogy azon a nyáron kiköltöztünk Horányba, és most úgy mentünk vissza, mint akik hazai terepre mennek. Ezúttal én, és Saci mentünk ketten, izgultam is, mert régen voltunk együtt ilyen messze, ilyen hosszan, de végül minden nagyon jó lett, sőt. Kellett már ez a kikapcsolás, éreztem ahogy kezd bedarálni a munka, és a napi rutin.

Gombát, hát azt találtunk 1 darabot, pedig pontosan elmentünk oda, ahol tavaly szedtünk egy jó családi ebédre valót. Idén nagy szárazság van, mondjuk tavaly is az volt, de legalább az április még gombás volt, mert addig kitartott a tavalyelőtti esős idő. Ami feltűnő különbség volt, hogy most előrébb tartanak a fák, több a levél mint tavaly, több a virág, döngicsélnek a poszméhek, és napközben már elég jó meleg is van. Bár reggel még lefújta a fejünket a szél a játszótéren.

Fotók most nincsenek - itthon csináltam A gombáról párat - , azt is nehéz volt kisakkozni, hogyan tudok egy hátamon levő gyerekkel úgy elmenni egy egész napos kirándulásra, hogy ne kelljen hátizsákot vinnem. Volt övtáska, abba minden, de a fényképező nem fért bele. Vannak mobilos fotók majd később iderakom.

Na de elég az hozzá, hogy átértünk Horányba, ott jobbra a sorompón át, és kisvártatva el is érkeztünk a Fegyveresi szigetre, ott jobbra, amikor az egykori sziget déli csücske következett, és egészen el addig ameddig. Egy darab gombát találtunk, az is össze volt száradva, de Sacinak (nekem is) hatalmas élmény volt hogy talált gombát, ha már állandóan erről mesélek neki. "Szia mami, Saci szedett kedvenc gombája!" mondta a telefonba, mert ezt onnan az erdőszélről közölni kellett a nagyvilággal. Aztán idő jó lett, egyszálpóló, jött az alvásidő, és jöttem én, hátamon alvó gyerekkel mentem be az erdőbe, semmit nem találtam, kurvára elfáradtam, de jó volt.

Főleg, hogy Saci már annyira beszél,  - most lesz 2 mindjárt - , hogy hihetetlen dolgokat rak össze, az eddigi csúcs az, amikor arról kezdett el mesélni, hogy a tojás sárgáját nem szereti, de a fehérjét igen. Amikor rákérdeztem, hogy miért, azt felelte, hogy: "Mert a Sára, Sára".

A képen az egyetlen, de az első gomba látható.

Baba diárium:

Voltunk Sacival a Margitszigeten, eredetileg altatásnak indult, de játszótér lett belőle, elég az hozzá, hogy persze hazafele az utolsó 5 percen aludt be a bicón a hátamon. A szigeten játszótereztünk, lecsúszott egyedül ez egyik csúszdán, aztán hason is, aztán sétált karba font kézzel, és azt mondogatta, hogy kigondoltam valamit. Hazafele a bicón pedig a mei tai tükrében nézte magát és mondogatta, hogy "mien szíp a szája, mien dööjű" (milyen szép a Sára, milyen gyönyörű), aztán megfordította a tükröt felém "mien szíp a papa" (milyen szép a papa), aztán azt ecsetelte, hogy milyen jó is lesz a nyár "mien jó jesz nájon egész nájon mejeg jesz, egész nájon szagyit lehet enni, jóaszít, baaját, ó de jó" (milyen jó lesz nyáron, egész nyáron meleg lesz, egész nyáron fagyit lehet enni, rószaszínt, barnát, ó de jó).

Meg ugye a nyelvi lelemények, amik most kezdődnek, ahogy rakja össze egyénileg a kifejezéseket: kinéz az ablakon, és kint kék az ég "Kék az idő", felhő megy a nap elé "Kikapcsolták".

Fogalmunk sincs, hogy egy csomó dolgot honnan szed, pl "azt a Saci nagyon szereti" ehhez van egy sajátos grimasza, ahogy mintha ezt ezt túljátszaná, pedig nem is, hanem tényleg így normális neki. Meg ahogy a nagyítóval játszik "Milyen nagy a Mama", a milyen nagyra van egy külön kiejtése. Mink meg vigyorgunk, pedig ezt halálosan komolyan adja elő, de közben játék is. 

Vetemény diárium:

Lényegében már minden kikelt (nagy siker, jó magokat kaptam, meg jól csinálom, az van), és kint is vannak a kicsinyek már egy jó ideje az erkélyen, sőt amint időm volt rá kiültettem, amit lehetett balkonládába. Az volt az elvem, hogy a "három lomblevélig várni, és aztán kiültetni a növényt" az csak szabadföldre érvényes, hiszen akkor már elmúlnak a talajmenti fagyok, itt az erkélyen meg teljesen mindegy, mikortól vannak ládában.

So I: eddig a végleges helyére került két ládányi (7 db) másodgenerációs, tehát már saját magból kikelt Bolivian Wild, egy láda Black Cherry (ez is másod), két láda Oregon Cukorborsó, egy ládányi Pimiento, egy láda Paris Market répa. A Fine verde bazsalikom 5 cserépben van szétosztva, ugyanis nem volt szívem kidobni őket, legfeljebb lesz egy csomó, Sackó úgyis szereti. Az áttelelt Ulupica már nagyon szép, bár a mostani viharos tavaszi szél, ami tegnap végre vizet is árasztott, vagyis esett az eső, letörte az egyik ágát.

A képen az áttelelt Ulupica látható, kíváncsian várom mikor jönnek az első virágok, ugyanis jó pár hónapos előnyben van. Azok a kicsi zöldségek Ikeás fűszernövények, sokat nem várok tőlük, de egy próbát megérnek, az instant föld azért az komoly volt.

A képen az Oregon Cukorborsó látható, mögöttük a már ismerős kézzel festett ántik Kárpát utca tábla. Ezeket fel fogom kötni, ugyan a szakirodalom szerint nem futnak, de a széltől ők is jól elhajoltak.

Aztán van még Granadilla, ez is kikelt már, és ültettem Rotabascot (A Mariana szigeteki Rota szigetről származó Tabasco változat) és Santakát (Japán paprika, az "egy csomóban növő terméses típusú csili"). A Rotabasco ahhoz képest hogy elég régi mag volt, remekül kikelt, 16 van eddig, fogalmam sincs mit csinálok velük, kap belőle rokonság, munkahely, de senkit nem hagyunk az út szélén.

Itt látható a Granadilla, hát ez egy kísérlet, mi fog ebből lenni.

Aztán vasárnap megyünk Kucsmagombát nézni, pont oda, ahol tavaly voltunk, a hőmérséklet kb ugyanolyan lesz, ugyanis most van egy kis hidegfront, eddig fasza meleg volt, de a csapadék az kriminális, a tegnapi eső jó volt, de tél óta semmi, bár mondják hogy lesz áldás, de majd az max a májusi pereszkére lesz jóság.

eddig kikelt:

borsó  - 8 ból 6 (ez elfogadható, kb ennyit akartam)

 A képen egy Oregon borsó látható, nagyon gyorsan nőnek ezek.

répa  - sok (csak teremjen is)

bolivian wild - 6+ (2 ládányit akarok, ez kb elég is lesz)

A képen egy Wild bolivian látható, na ez már saját magról van, és nagyon jó a kelési arány. Ez egy igazán derék kis paradicsomfajta.

black cherry - 1

fine verde - sok (ebből biztos ajándékozni fogok mert ez nagyon sok)

aztán van ikeás fűszernövény, az oregano kikelt, petrezselyem is 1-2, meg van jó erős kakukkfű, rozmaring szintén ajándék

hopsz a zsályát megint elfelejtettem, de az estike ma elültetésre került

baby diary:

jön(nek) a hátsó rágófog(ak), plusz megfázás, sírós nyűgösség

A március 2.-án elvetett borsó 6.-án jelent meg a felszínen, ezzel megkezdődött a kertészeti tavasz. Ezt egy nap alatt produkálták a borsók, kijár nekik a riszpekt.

 A képen Oregon Sugar Pod Pea, azaz Oregon Cukorborsó látható.

A vetéssel idén megvártam a márciust, tanulva a tavalyi esetből, amikor a február végén elvetett magok nem akartak kijönni hamarabb, mint ha március elején vetettem volna, ugyanis volt ami 3 hétig várt. De jó vége lett a dolognak, mert minden kikelt, és minden termést is hozott, de a kísérleti növények nem arattak átütő sikert. Ezért idén, 2012-ben sokkal megfontoltabban állítottam össze a kiskertet. Ma este joghurtos, kefires dobozokba, és sörös pillepalackok lefűrészelt aljába raktam el a magokat, persze mindegyiket kifúrtam alul, mert a pangó víz nem egészséges. Földet is tettem a cserepekbe, a magokra még egy kicsit, és meg is locsoltam őket jól. Ezeket raktam el:

Pimiento paprika - édes paprika gyermeknek, állítólag a bell peppernél, (itthon kaliforniai paprika)  édesebb

Serrano Tampiqueno - mexikó egyik nemzeti paprikája, hasonlít a jalapenóra, de nem az, nem olyan tömzsi, kicsit hosszúkásabb

Ulupica - na ezt nem raktam el, mert áttelelt, de ez is lesz az erkélyen

Wild Bolivian - paradicsom, előző évről szedett saját magból, gyermeknek nagyon bejött tavaly, kettő láda is lesz, és jól felfuttatom, mert ez, mivel vad, nem determinált, hanem nő, mint égígérő paszuly

Black Cherry - paradicsom, ez meg nekem jött be tavaly, anyámnál volt egy kihelyezett paradicsom tagozat, onnan a mag, kicsi, és sötét, és édes

Stevia - Paraguayi mag, ezt ki kell egyszer próbálni, elég fű íze van a levélnek, közben meg édes, mint egy édesítő, de nagyon divatos manapság

Oregon borsó- hüvelyestül megehető cukorborsó, az Oregon egyetem fejlesztette ki ezt a fajtát, ebből két ládányi is lesz, gyermek végett

Passiflora Liguralis - egy maracujafajta, amit granadillának hívnak, na ezt egyáltalán nem akartam vetni, de a csóka, akitől több magot is szereztem, rábeszélt, hogy persze hogy fog teremni, persze nem az első évben, át kell teleltetni, mert fagyérzékeny, meg futónövény is. de egyszerűen nem lehetett a növénykének ellenállni. na ez lesz a nagyszoba ablakában, ha más nem virágját fogjuk csodálni, az valóban elég pompás

Fine verde bazsalikom - ez egy olasz, apró levelű, gömbbé növő bazsalikom, mivel fűszer az kell, ez a fajta lett, untam már az alap genovait, az amit itthon "A bazsalikomnak" ismernek. ezt itthon görög bazsalikomnak hívják kb

amit nem vetettem még el, de lesz: 

Estike - ez immáron hagyomány nálunk, és aki nem ismeri az esténként vanília illatát ontó estikét, az lemarad valami nagyon fontos dologról

Paris market répa - francia gömb alakú répa, gyermeknek

Mizuna - na ez nekem, nagyon csípős japán saláta, az előző évi még most is terem, mert valamiért kikelt ősszel is. pl cigánypecsenyére rárakva nyersen, nagyon ott van

Orvosi zsálya - ez a lányoknak, mert szeretik

Eperpiros "strawberry" kukorica - hát ezt muszáj lesz, már csak a színe miatt, ha máshol nem, a szobában nő majd

- a thai padlizsánt, és a minisütőtököt elvetettem, nem vetem el

nagymama elaludt

és nem fog felébredni

nem is tudja hogy meghalt

nem is halunk meg

Már már úgy látszott, hogy az idei tél laza lesz, kicsi kibírható hideg, és a 2011-es évre jellemző szárazság. Ilyen napok voltak mostanában: "minden reggel kelek" "jókor reggel a szemedet is, keveset alszik negyven fele az ember, rekeszes táskádat degeszre tömve rohansz egy átkozott hivatalba", DE AZTÁN HIRTELEN jöttek a nagy hidegek, és vége lett a kedélyes napoknak. Bár én azt is szeretem, ha hó van és mínusz, és nadrágomon áthúz a hideg, és csíp, ahogy a bicón tolom a Dunaparton a Parlament felé, és közben énekelek, mondjuk azt mindig. 

A lakótelepen ahol élünk, egy kültéri fittnesparkot adtak át, ezen tornázom, ha tehetem minden reggel, nagyon jót tesz, felpörget, és frissebb vagyok az irodában is, na és azt vettem észre, hogy mostanában -10 ben nyomom már, ironman. Aztán egyik nap, pont tegnap, leesett olyan 10 cm hó, és úgy néz ki, sokig megmarad, mert holnapra -20 at mondanak, és a jövő hétre is többször.

Most nézem -15 van kint a net szerint, a hőmérőt kiraktam az ereszre, de gyermek épp ott alszik, (kopp kopp kopp) úgyhogy nem derül ki, hogy mennyi van itt fent.

Ez a hó ún. porhó, nem tapad, úgyhogy nem volt hógolyózás, és hóemberépítés bemutatása az aprónépnek, kiderült azért nem tapad, mert túl hideg van hozzá. Szánkózni ugyan lehetne, de azt meg nem akar, mert elege van abból hogy belerepül a hó a szemébe. De legalább látott már havat, mert tavaly amikor 8-9 hónapos volt, az még túl korai volt, a havat is mesekönyvből tanultuk meg. Miffy, Kisvakond.

Az estikéket bementettem, a -5 környékéről, azt még bírták, és nem is lesz annál jobb, mikor márciusban esténként jól beillatozzák a szobát.

 A képen a hóesés látható, nem volt ilyen sötét, a vaku miatt ilyen.

Jégmező, hómező, hímező

gödrös:

tegnap sikerült egy derekas retró estet csinálni az utolsó napjait élő Gödörben, be volt hirdetve, hogy leszen Balaton, gondoltam akkor ezt jól benézem magamnak, erre amúgy is ingyen tudok bemenni. ugye a Balaton híresen későn kezd, most sikerült éjjel 1 kor, olyan is volt már mindenki, fel volt már fokozódva. ment is a "Rice-Rice-Beatrice" bekiabálás, na hát az én voltam. volt Barcs Miki is, aki épp filmet készít a "melyik undergrund alak fog leghamarabb meghalni" verseny aktuális dobogósáról Őzikéről. meg volt egy csomó ismerős, aki pont azt csinálta, amit évekkel azelőtt is, na de

na de a lényeg, hogy az nem elég, hogy amikor beléptem a sokat megélt Gödörbe, épp a Sziámi nyomott valami URH dalt, egyébként lassan és szarul, és én jó messzire próbáltam eliszkolni, ahonnan már nem hallom, már akkor éreztem, hogy valami nincs rendben, nem találtam a helyem, naná hogy a ruhatárnál boldogítottam a ruhatároslányokat. mondtam is később, a volt osztálytársnak, aki bevitt, hogy "bazmeg kutyafáját úgy érzem magam, mint egy időutazó, itt minden ugyanúgy maradt, csak én változtam meg a gyerek óta. faszkivan fenébe. de lehet hogy ez az élet rendje, nem tom basszameg komolyan. és te hogy vagy?, kicsit le vagy fáradva."

a koncertről meg, bár javába ment, eljöttem, mert kurvára cefetül untam az egészet. azt hiszem ez maga a vég. csattanó nincs.

növényes:

a növénykék most vegetálnak, mert a kiskertet nem irtottam le, és egy kettő még kitart köszönhető az enyhe télnek, ha kibírják eladom őket a vaterán, a tomatillo, és a morelle de balbis biztosan repül, mert idén csak ehető növény lesz, paradicsomból valami fekete, és a tavaly bevált bolivian wild, és most gyűjtöm hogy milyen zöldségek. ja és persze csili, mert az kell. érdekes, hogy a lőcsei meghalt, miután letermett, a vadpaprika viszont úgy néz ki, tényleg át fog telelni, most is jönnek rajta az új hajtások.

 A képen az éppen áttelelő Ulupica látható

gyermekes:

Saccer már összefüggő mondatokban beszél, és egy hete kezdődött el a: "az mi az?"  korszak.

ma esett a hó (dec 21.), az volt az első idei. voltam ági 55 koncerten (dec 1.) ági felírt, kösz, sajna nagyapa nem jött el, de dedikáltam neki a cdt, annak másnapján (dec 2.) esett hódara, de az első idei mégiscsak ma volt. mondtam sackónak hogy esik a hó, nézzük meg, és a sok miffyn edződött gyermekünk extázisba került, hogy jajdejó, jajdejó. amúgy mindene a korcsolyázás, nem tudom ez miért jött be így neki, előző életében lapp vadász lehetett talán.

sackó amúgy már az összetett mondatoknál tart és elvont fogalmakat is jól használ, egészen megdöbbentő, hogy 20 hónapos,  - amúgy az is megdöbbentő hogy 20 hónapos gyerekem van már, és egyáltalán - , és ennyire jó verbálisan.

a vízilovat vízipóknak hívja

ja igen növénynapló: még nyílnak a kertben a völgyi virágok, de már nem sokig fogják húzni, benn telel 2 csili, a vad ulupicát, mely minden kisgyerekes szülő rémálma, azt visszanyestem, és most kis levelek bújnak elő. azért kisgyerekes rémálom, mert gyermek, egy nap azt mondja(!), anyjának, hogy megevett egy lila bogyót. kiderült hogy egy ilyen ulupicat. mivel nem szokott kamuzni, beparáztunk, mert azért az ulupica erős. a történet vége jó, nem lett semmi baj, most vagy jó a fantáziája, még nem nagyon tapasztaltam h kitalált dolgot mondott volna, vagy jól átment rajta a cucc

a képen egy ulupica látható, mely a törökbors nyilván. akkora ugyanis, és ereje mint a cseresznyepaprika, de annál karcosabb

ja és judy elfele van, lesz holnap segélykoncert

Most, hogy fogzás van, ami nagyon megterhelő gyereknek, szülőnek egyaránt, és itt ülök és bármelyik pillanatban felsírhat, és mennem kell, tehát állandó készültség, másnap meg átkozott hivatal, értekezlet, megint eszembe jutott, hogy vajon melyik lesz az Sackónál, az amire vissza fog majd tudatosan emlékezni, mert ugye az első évek tudatosan nem maradnak meg, tehát nem fog emlékezni semmire, hogy papa vitte hátán Állatkertbe, és ott megnéztük a Gogigát, meg, hogy játszottunk a Miffy babával vicceseket, reggel kopogott a "Szuszi najana" az ajtón, ezek persze mind mind beépülnek, és végül is ezek adják majd az egész gondolkodásának a struktúráját, ez a fundamentum, amire a lénye épülni fog majd, de mégis szomorú, hogy nem fog emlékezni rá, hogy papával kiment az erkélyre, és a vadparadicsomokat legeltük, meg hogy mami, egész éjszaka a hátán altatta a lázas Sacit, meg a sok csak nekünk érthető játék, a Tadamm, amit Borsodnádasdon tanultak, semmi különös, csak ezzel a szóval jelölik a lányok, hogy felléptek valamire és: Tadamm!!!, és egy ideje azon agyalok, vajon nekem mik az első tudatos emlékem, talán a krupp, az olyan 1975-1976 lehet, Fehérvár, éjszaka van, félhomály, és arra ébredek hogy fulladok, és hörgök, és mintha a szülői ágyban lennék a nagyszobában, érdekes, hogy a rossz emlékek mennyire beégnek, és inkább a traumatikus dolgok maradtak meg, mint a jók, lehet, mert a jót fogadtam el alapvetőnek, és arra nem kellett emlékezni, mint életem első, mert azóta volt több is, olyan pofonjára, amitől csillagokat láttam, ez az oviban volt, ültünk a sorban, és, de ezt már leírtam egyszer, és a barna macival mutatta az ovónéni, aki ezúttal nem óvott, hogy első kockára lép, ez az egy, és így tovább, és én nem figyeltem, hanem hülyültem a szomszédommal, vagy csak simán beszélgettem, arra is emlékszem, hogy jobbra fordultam, és hirtelen durr, kaptam egy olyan pofont, ami felnőttként is komoly, tehát a bal felemre, konkrétan csillagokat láttam tőle, gondoltam megkeresem egyszer az ovónénit és visszaadom neki, arra emlékszem hogy Szarvasból jött, ezt nem tudom honnan vettem és miért maradt meg, tudom az ovim nevét és a kb évet is, úgyhogy még meg is tudnám talán találni.

Aztán az oviból már vannak emlékek több is, de nem tudom kihámozni az éveket, az segít csak, hogy 8 éves voltam mikor felköltöztünk Pestre, tehát ami a régi lakásban, a régi városban volt akkor max 7-8 éves lehettem, de a 3-7 évesig egymás mellett van minden egyben, előtte meg semmi, na ez az én bajom.

és most sport: az növényidénynek vége, az erkélyen aki kinnmaradt fagyik megfele, 3 láda csilit behoztam, azok a melegtől rapid kezdtek beérni, ennyivel kell beérnem. áhháhá

- most reggel beleszerkesztettem kicsit, mert félálomban írtam

Lehet belépni aki akar, mert új facebook csoportot csináltam. Az autoposttal voltak gondok, meg a likeboxxal, és 2 napja ezen baszkolódom erőlködöm, és lenne jobb dolgom is. Remélem ez már jó lesz nekünk.

Elmúlt hét folyamán voltunk a Vörös-pocsolyásnál, ez Nagykovácsi mellett van az erdőben, ami egy esős időben vörös tavacska, ami remek dagonya a vaddisznóknak. Most sajnos száraz az idő, így vörös mező volt csak. Gomba nem volt, de találtunk egy Táltos klubbot. Gyermek jót aludt a hátamon, mink meg örültünk neki, hogy el tudtunk menni idáig. Amúgy a sok lehulló levél nagyon szép, gyermek nagy kedvvel tapodott bennök.

A képen a Vörös pocsolya kiszáradt medre látható, erősen vasas az a rész, azért veres ott minden. A térkép is jelzi. Mást nem tudni róla.

A képen a környező fák mutatják magukat ahogy vörösben pompáznak.

Dalokat írni mostanában munkába menet szoktam a Dunaparton, biciklin. Reggel van felkeléskor olyan fél8 környékén egy 5-10 perc, amikor Saci szobájában, mert van olyan is neki, leülök a Hello Kittys dobozra, és kortyolgatok a kávéból (Nescafé Lehelről Vietnámiaktól), és eljátszom az aktuális dalt. Arra nincs idő, se agyam, hogy a szöveget is énekeljem, mert rögtön  ő is pengetni akar, vagy épp beleönti a zsírkrétáit a gitárba, de a zenét ekkor állítom össze. A szövegírás pedig tekerés közben megy. A leginspirálóbb a Margit híd környéke. Lehet, hogy a hosszú egyenes út miatt.

Van egy új ötletem, ezköré írom mostanában a dalokat, ugye volt egy egész jó kis zenekarom, tényleg jó volt, és a felfelé ívelő zenei karrieremnek, melynek az legalján állottam éppen, a gyermekszületéssel járó életmódváltozás betett. Annyira meg nem ment még a dolog, hogy el-el tudnék ugorni egy-egy estére, mert a zene, és a fellépések be vannak járatódva, mert nem voltak, az egyetlen kurva koncertet nem tudtuk megcsinálni, hogy úgy szóljon az egész, mint a Csongorék konyhájában, mert az bajnok volt tényleg.

De ez az új téma oly inspiráló, hogy hazafele 2-3 dalon is agyaltam és éreztem (Pozsonyi út, Újlipót, volt Mal székház mellett), na ez pont az a lelkiállapot, hogy csomó dalnak neki tudnék esni, ha lenne időm. 

Na az nincs, amikor este pedig lenne, akkor már ki vagyok fáradva, max egy kis szörnyölés (mostanában Diablo II.) és/vagy sorozat (House, Fringe, Parenthood, Homeland), aztán éjfél környékén alvás, mert ha nem, akkor másnap lesz nemulass, mert ha a gyermek felkel akkor nincs kecmec.

Kezembe akadt az Educatio egyik friss száma, és Pukánszky Béla munkásságát tanulmányozom mostanában. Gyerekkor és neveléstörténet. Pont passzol. És frissíti a szellemet a tudós munkák tanulmányozása. És a friss szellem dalokat tud írni. Inspiratív szakaszban vagyok.

De természetesen a növények sem nem vannak elhanyagolva, a szobában nő a Vörös Mizuna, néha csippentek egy levelet, jó borsos íze van neki.

A képen a Mizuna látható, párat hagyok felmagozni, és jövőre jó sokat vetek.

Érik még a Lőcsei paprika és a Shishito második terméshulláma, ez utóbbit Saci szereti mert nem csíp, bár legutóbb az egyikben volt egy kicsi csípősség, mert Saci mondta hogy keserű. És megkóstoltam és valóban, a kicsit csípősre lehet mondani hogy keserű. És még érik az Ulupica, jövő héten már jönnek a hidegek, ezt biztosan behozom, olyan 50 termés biztos van. A paradicsomok már lekéstek, a Wonderberryt meg hamarosan megcsinálom lekvárnak.

Babanapló: 2-3 hete volt először, hogy Saci összetett mondatszerűségeket mondott. "Papa ki szoba másik mese." means "Fater hozzá má egy másik mesét a szobámból, mert az előzőt már unom, köszi". Azt hogy mégegyszer azt ma hallottam tőle, a színek azok prímán mennek, bár a sárga és a kék, az visszaszorult, a sztár a lila. Elég sok szót tud, és az félelmetes, hogy egy alkalom után megjegyez valamit és használja is. És vannak félelmek amik az Autóban manifesztálódnak, a sötét szobából odaszaladás ijedten.

Tehát ott tartottam, hogy a hangyák vonulgatnak fel, s alá. Na ez már nincs, a hangyák eltűntek, a víz pedig visszahúzódott, és mi is visszahúzódtunk Pestre.

Itt a panelkertben lényegében minden terem amit ültettem, sőt olyan is, amiről azt hittem, hogy nem is kelt ki: a Covincho nevű vadpaprika (Capsicum chaocense) azzal lepett meg, hogy amikor visszaköltöztünk és megnéztem a veteményt tüzetesebben, akkor derült ki, hogy már terem is, pedig azt hittem csak a másik vadpaprikát sikerült kikeltetni. Igaz csak három darab termés van, de így is derék. Az Ulupica, a másik vadpaprika (Capsicum exile) az pedig nagyon kirúgta magát, ott már egész jó mennyiség kezd összejönni, ez egy igazán bőtermő paprika, és kicsi mint a bors, nem hiába törökbors a paprika régi neve, gondolom innen jött.

Van félsiker is: a Tomatillo az teljes csőd, ugyan van termés jócskán, de az ízük nem igazán élvezhető, savanykás - keserű, ráadásul az impozáns golflabdányi termés kásás belül, borzalmas. A Hmong padlizsán meg teljesen keserű, én nem tudom, hogy ezt mire lehet használni, de ehetetlen. A Wonderberry se egy nagy wasistdas, bár ez utóbbit gyűjtjük, a végén készül belőle lekvár, állítólag gyömbérrel, és citrommal egész jó.

A vadparadicsom az viszont nagy siker, a gyermek imádja, a kicsi piros bogyós Wild peru a kedvence, és a narancssárga rendkívül édes Bolivian Wildet is megszerette. A paprikáknál még van a Shishito, ez váltakozóan vagy nem csíp vagy enyhén, ideális kiránduláson kaja mellé, a Lőcsei viszont jó húsos, és elég jól csíp, ebben van még potenciál.

A végére hagytam a Licsiparadicsom/Morele de Balbis avagy Solanum sisymbrifoliumot. Végre ez is terem, mondjuk a termés kevés is, és kicsike, de egy lelkes poszméhnek köszönhetően, aki a porzást végezte, legalább ennyi is van. Az íze a cseresznye és a csipkebogyó között van, de ahhoz hogy értékelhető mennyiség legyen, szabadföld kéne a kert végében a susnyásban.

A képen a Licsiparadicsom látható.

Tanulság nincs, jövőre lesz a két vadparadicsom, és a lőcsei, meg esetleg valami eper egzotikum, és vagy tök.

Itt Horányban, a strandon pár napja figyeltem fel a vonuló hangyákra, a homokban mennek egészen a vízparton az egyik irányból a másikba, és vissza, olyan száz méteres távon. Nem cipelnek semmit se magukkal, lehet hogy költöznek, de az is lehet hogy éppen új bolyt alapítanak, vagy mézharmatot gyűjtenek. Az út egyik vége egy fűzfánál van, a másik pedig a gát kövei között. A legtöbb fürdőző nem is tud arról, hogy törölközők között, a lábuk előtt, ott ahol a gyerekek játszanak, ott mennek a hangyák. Most már annyian mentek el, hogy kis vájatot vájtak a homokban, és mintha az sem zavarná őket, ha egy nagyobb hajó után jó magasra felcsapnak a hullámok. Saci meg nevet hangosan, amikor  mutatom neki, hogy nézd ott mennek a kishangyák.

A képen hangyák láthatóak, amint vándorolnak a jó horányi homokban . Ha jól látom akkor erdei-vöröshangyák (Formica rufa).

Van még egy darázsfészkünk is, ez már a házunknál, pontosabban a házunkban van, és mivel 10-ért jönne ki az irtó, úgy döntött a családi tanács, hogy inkább igyekszünk békésen egymás mellett élni velük. Az állatkák barátságosak, kapnak a vacsorából, egyszerre nem is jön sok az asztalhoz. Majd csinálok képeket, kiveszek megint egy adag szabadságot, és akkor jut idő ilyenekre is. A hivatali munka olyan, hogy szigorúan be kell járni, de legalább van hova. És elmegyünk a vízművek területére is jó mélyen, sajnos múltkor a motoros ellenőrök elkaptak minket, de kiderült hogy kell, és lehet igényelni fényképes belépőt, egy évre szól, és ezzel be lehet menni az ilyen helyekre. azért védik ennyire mert innen kapja Budapest az ivóvizét. A Sziget vége egészen lenyúlik a Rómaival szembe, ha valaki kimegy a csónakházakhoz, ott pont azt lehet látni.

Ez itt most egy félig retrospektív bejegyzés leszen, ugyanis a képek nagy része három hetes, azóta várnak, hogy csináljak ebből egy bejegyzést. De egyrészt Horányban lakunk, és ott máshogy megy az idő, tehát ott azért nem írok blogot, másrészt én minden reggel megyek be a hivatalba, és ott meg nem úgy megy az idő, hogy legyen nyugalmam írogatni csak úgy. Más dolog persze, hogy hagyományos naplót meg írunk tollal, papírra, mert mink ilyen régivágású népek vagyunk, még a XX. gyermekei. 

Tehát, ez itt a kert, van benne sok érő zöldség - gyümölcs:

A képen egy Bolivian Wild termés látható,  ez nagyon bevált, édes, vékony héjjal, olyan koktélparadicsom méret, és terem is elég jól.

A képen Wild peru virág látható, hát ez tényleg egy vad forma, a virágja sem egy hagyományos, a termés pedig egészen apró kb egy centis. Erre mondják, hogy gyűjtőknek.

A képen az időközben beérett Wild peru termés látható, ez már mostani július végi fotó.

A képen egy Wonderberry, avagy Sunberry látható, talán már írtam róla, hogy ez egy modern nemesítés, ha jól tudom egy mérgező és egy nem mérgező Solanumból való. Nyomokban emlékeztet az íze az áfonyára, amúgy nem valami egetverő karakterű, de nagyon jó receptek vannak vele, jó lilára festi a lekvárt és matériát is ad hozzá. De elég jellegtelen az íze, ellenben önporzó és bőtermő. Ha nagyon be van érve, akkor talán egy kis édes ízecske is érződik rajta.

A képen egy Tomatillo virág, hát ezt nem tudtam kihagyni, pedig volt már.

A képen egy félig érett Tomatillo, egy "Toma verde" termés látható. Azóta már beérett, és az évad első kellemes meglepetése, annyit olvastam arról, hogy a Tomatillo milyen szar nem jó, de határozottan kellemes az íze, egyesek szerint szilva-ananász, szerintem savanyú mázzal leöntött csokis parány. Hátránya hogy nem önporzó, kell hozzá lelkes méhecske. Viszont akkor elég bőven terem, és golflabdányi a termés.

A képen egy fiatal Lőcsei paprika látható, én lazán Shishitonak néztem még július elején, aztán kiderült most olyan 3 hét múlva, hogy nem, hanem.

A képen egy jól megtermett Lőcsei paprika látható, ekkora paprikánk még nem is volt itt a kiskertben. A mérete egy kisebb Hegyes erősé, és a ritkasága emeli értékét. Még nem hallottam hogy itthon ültetné e bárki, én is ebayról rendeltem, de ezt is írtam már, biztos azt is, hogy egy félhomályos budai kocsmában adta át Dayna a magokat, kis pakettban voltak. Móri borozó, ifjúkorom színhelye.

Ennyi fért ma a hírmondóba. kimaradt belőle egy csomó növendék, és a Horányi beszámoló. Amúgy most itt vagyunk Pesten az eső miatt, de megyünk majd vissza.

Tulajdonképpen az egész egy nagy nyaralás, ami 3 hónapig fog tartani az előzetes tervek szerint. Eddig nagyon nyugis a környezet, ugye ide eljutni kompon, vagy réven lehet, vagy jó nagyot kerülve Tahi felől. Summa summárum, nagyon elzárt a vidék, és mi ennek nagyon tudunk örülni. Az erdő ahol lakunk, általában kihalt, alig hallani emberi hangot, hajnali 4 től kezdenek koncertezni a madarak, rigók és más még be nem határozott fajtájúak. Péntektől már üdülős a hangulat, de mivel sok a gyerek, és elég zárt a közösség, az utóbbiból fakadóan pedig betartják a házirendet, a mulatozók is elcsendesednek 22 körül. Mink meg ugye 23-ig vagyunk fenn max, persze lehetne tovább is, de Sackó 6-fél 7 kor végképp felkel, és nincs lehetőség a felnőtteknek sem aludni nagyon tovább. Én meg ugye megyek be a városba hivatalba, és nagyon nem kellemes kialvatlanul lenyomni a munkaidőt. Mivel júni 15-én végetért a suli, azaz ma, kicsit aggódunk, mert a hírek szerint most jönnek majd ki a népek, bár a gyermekek nincsenek  fenn hajnalig. Sackónak meg jó, hogy lesz sok kisgyerek, már van is egy pár ismerős baba a partról, a játszóról.

Tulajdonképpen tényleg minden nap nyaralás, az ember kiül a terraszra, és füttyögnek a madarak, a szomszédok integetnek, és azon elmélkedünk lemenjünk e a partra. Hétvégén persze, mert hét közben állva iszom meg a kávémat, és rohanok a hajóhoz, de még az is vidám rohanás.

A képen a part látható, a túloldal Alsógöd, illetve a Gödi sziget, egy hajó megyen éppen át, mindjárt nagy hullámok lesznek, és az óvatlan fürdőzőket beteríti. A képen egy papa játszik leányával, meséli neki hogy jön egy nagy hajó, és mindjárt nagy hullámok lesznek, és az óvatlan fürdőzőket beteríti. az idő jó, a táj békés, szinte már idilli.

Reggel szaladok a Révhez, ami fél óránként jár, később már csak óránként. Ez visz át Alsógödre, onnan lehet bemenni vonattal a Nyugatiba. Az erdőből 5 perc a rév, a révtől tíz perc az állomás, a Nyugatiból tíz perc a munkahely. A Rév-hajó egy családias fedett ladik, a révész név szerint ismeri az állandó utazókat. Reggelenként már sok az ismerős, a gyerekek, akik mennek az iskolába és közben állatos matricákat cserélgetnek, a felnőttek akik munkába mennek, mint én is. Reggel sajnos nincs idő, erőltetett menetben megy mindenki a vonat fele, az első szusszanás a vonaton van, de az is húsz perc és beérsz. A Nyugati aluljárója negyed kilenckor még békés, nyoma sincs a délutáni késdobáló hangulatnak, a harisnyaboltban most rakják ki a lábakat, a Metró bejáratánál hegedű szól.

Délután a Révre várva van némi idő a Dunához lemenni, nézni a vizet, kacsázó követ szedni. A dunai kavics egy nagyon jó dolog, rengeteg változata van, sokan szedik érdekesebb ásványok után kutatva. Amíg nem volt kotrás, addig, mint azt a régebb óta Horányban tartózkodók mesélik, nem volt ilyen nagy a Duna sodrása, és át lehetett úszni simán az egyik partról a másikra. A kotrással eltűnt a homokos part, de sok lett a kavics. Amikor megyek haza, ott várnak a lányok a parton, ahogy a többi hazatérő férjet is várják az asszonyok, és a gyerekek. Már csak a fogott hal hiányzik hozzá, hogy teljes legyen az idill. Na, ilyenkor van idő a parton sétálni, megéri nézni a földet, mert rengeteg érdekes dolgot lehet benne találni, ugye egyrészt vannak a kavicsok, amik önmagukban szépek, de sok vashulladék is akad, meghatározhatatlan korú, és funkciójú darabok, ami pár évestől több száz éves is lehet. találtunk már svájci bicskát, ami működik is, valami hajóalkatrészt, amit ha ráérek megtisztítok a rozsdától, de a legnagyobb találatom eddig ez volt:

A képen egy 1928-as 1 filléres látható, ott találtam a homokban. Amiért nagyon érdekes,  mert a telepet ahol lakunk, 1928-ban alapították.