Azt találtuk ki, hogy kimegyünk nyárra a Meteorra, ez Horányban van, én reggel Révvel és vonattal fogok bemenni melózni Pestre, a lányok pedig a hippikommunában fognak játszani, és vízpartozni. Este pedig tábortűz, gitár, bogrács.

Elmentünk bejárni a területet, egy egészen elvarázsolt titkos kert ez. A ház, amit mink kinéztünk, olyan mint egy hétvégi teleken felhúzott sufni. Régebben Biatorbágyon volt olyanunk is, vidéki nadrágszíj, de nem volt víz benne, és attól elég nehéz volt a földmíves élet. Itt van víz, áram, gáz (palack), ágy, asztal, tv (nincs), és van terasz, és előtte zöldellő kert. Domináns növény, ki tudja miért a Turbolya, én az ánizsos illatot nem csipázom, de aki igen, az elég jó kis levest tudna ott összerittyenteni, annyi volt.

Na de elég az hozzá, hogy elmentünk oda, és direkt úgy, hogy Rákosrendezőnél felszálltunk a vonatra, Sacival szedtünk Pipacsot míg vártunk a vonatra, és néztük az átmenő forgalmat. Aztán Alsógödnél le, és lehet várni a Révre. Amíg vár az ember, addig lehet tapicskolni a Dunában, mint az kiderült, gyermek nagyon szereti a vizet, és az sem zavarja ha hideg.

Majd biztos írunk naplót is.

A képen pedig Százszorszép mutatja meg magát, a házunk mögött van egy nagyon szép ilyen virágos folt. Saci szereti egyenként leszedni a szirmokat, de mindig viszünk a mamának is. 

Kiskertészünk nagyon hamar ráérzett a földmíves lét örömeire, imád locsolni, szagolgatni a virágokat, tapicskolni a sárban. Nem megy tökéletesen a dolog, de eddig még egy növényt se tépett ki, pár levél bánta csupán. A locsolási technikája is elég merész, a babakannával,  - mert olyanunk is van persze-, püföli a növénykéket. Volt ebből már nagy családi vita is, hogy kit érdekelnek azok a kurva növények, nem kell kiborulni, ha szétnyomja őket, ültessünk neki babot, azt ütheti. Azt is kivégezné, bár szerintem célravezetőbb Legjobb az, amikor ketten locsolunk, és mutatom neki, hogyan kell simogatni a leveleket. Amúgy szarom le persze a növényeket, meg nem olyan fontosak a növények, tépje ki, meg egye meg, csak ne a féltve őrzött Tomatillókat, és hát gyakorlunk eleget lenn a téren vadnövényekkel.

Május van, most már nagyon beindultak a növények, csak pár napig nem nézek rájuk,  - mert csak kiszaladok gyorsan locsolni, nincs már idő baszkolódni nézgelődni a virágokkal órákat - , és dirr-durr kétszer akkorák. Ez egy nagyon jó időszak, az egyszeri kertész ilyenkor látja, hogy műve alakul. És idén pár növény elég hamar elkezdett virágozni, úgyhogy az öröm még nagyobb lett. Tehát:

Paradicsom

A legjobban a Bolivian Wild nevű paradicsom érzi magát, ez nem tudom mennyire vad fajta, akitől kaptam azt mondta, hogy vad, de se latin nevet, se beszerzési forrást nem tudott előhozni. Állítólag kicsi és sárga termései vannak, ha kicsi, akkor lehet vad, mert azokra jellemző a kis méret, a nemesítés során később rámentek, hogy jó nagy gömbök legyenek. Passz, hogyan fogom kideríteni, majd levél alak, stb. útján. Node, annyira jól van és olyan sok a virágja a négy balkondádába kiültetett paradicsomnak, hogy kitaláltam, hogy megszüntetem a kaktusz és pozsgáskultúránkat, és a nagyszobába az ablak elé paradicsom kerül. Így ha mind jól terem, annyi pari lesz hogy nem kell venni a piacon. Ami, a mai árakat figyelembe véve, jó ötlet, és az külön bónusz, hogy tudom, hogy nincsenek tele mindenféle vegyszerekkel.

   A képen a Bolivian wild látható, ezen az ágon van vagy 15 ilyen virág. 

A képen ugyanezen paradicsom virágja szemből. Ebből egy okos biztos meg tudja mondani, hogy ez vad fajta é, vagy sima tenyésztett izé. 

A képen pedig a levélzet látható, a jövőbeli termés, és ezen fotók már minden kétséget el fognak oszlatni, itt amúgy jól megfigyelhető, hogy már akkorák a növénykék, hogy karózni kell őket, és hogy újra elővettem a fondue villákat.

Összesen 20 palánta van ilyenből, tehát ha mindenen nő egyszerre 15 termés, ami simán lehet, akkor az 300 bogyó, a méretük igazi koktél paradicsom méret, de így is elég komoly mennyiség leszen. És ugye több terméshullám is van, a határ eddig a paradicsombetegségek, illetve a fagyok voltak, állítólag ez ellenállóbb, mint a nemesített fajták.

Bolviai társával ellentétben a Wild peru nagyon ergya, és amúgy is nagyon mini kiadás. Igazi törpe paradicsom, aki úgy néz ki, hogy HA nem lenne valami nagyon kuriózum, dobnám is ki a picsába szemétbe.  Erről képet nem is rakok fel, csak feljegyzem az utókor számára.

Paprika

Érdekes módon a paprikákat nem fotózom, kivéve az Ulupicát, aki ugye igazi vadcucc, de ő is beteges, úgyhogy erről sincs kép. A Lőcsei paprika, és a Shisito, ők meg szépen lassan növekednek, "anuum" mind a kettő, vagyis semmi nagy terjedelmű levél nincs, mint "chinenséknél", és ha jól számolom júniusban fognak megnőni. mint gomba. Most a gyökeres fázis van, vagy mittomén, de több nagyon nyamvadék növényről kiderült, hogy körbeszőtte a gyökerük a tejfeles dobozt, miután kiültettem őket. Szerintem a palántázás hülyeség, jövőre egyenesen mennek bele a nagy ládába, oszt víz.

Saláta

Valahogy úgy történt, hogy a távol keleti régió három példánya lett kiválasztva, a Mizuna, az szép komótosan növöget, a Kai choi, az ugye akkor bújt ki, amikor megelégeltem, hogy semmi sincs, és beleültettem a Tomatillókat, persze rögtön kinőtt egy csomó. Ők azóta külön helyet kaptak, remélem meghálálják a törődést, ők ilyen nagy levélsaláta, erős ízzel. A Kinai mustárbimbó, amit virágjáért termesztenek, az nagyon korán, már most május elején tömegesen kinyílt. Elég jó illata is van, meg szép is, meg jó, de az íze az nem egy nagy valami. Saláta, meg fűíz, de semmi mustárosság. Hát hagyom még nőni őket, hátha később jön a LÉNYEG, de ha semmi karakter nincs, akkor jön a helyükre más.

A képen egy Hon tsai tai látható, meg lehet enni így, ahogy van. HA kicsit mustárosabb íze lenne, bírnám nagyon. De az is lehet, hogy én szúrtam el valamit.

A Shungiku, amit ide raktam, mint tiszteletbeli salátát, ami ugye ehető krizantém, hát ők elég jól elvannak, sokan vannak, és jó nagyok, virág még nincs. Azt írják róla, hogy kikunának is hívják, és kesernyés-csípős-mustárízű, nyersen, vagy forrázva lehet enni. De sokáig ne főzzed, mert kesere lesz. Azt nem írják, hogy virágzás előtt, vagy aztán kell, vagy mindegy.

A Képen a salátafront látható, biztos érdekes lesz egy hónap múlva visszanézni, mivé is fejlődtek a növények, a helyükre mennek majd a paradicsomok.

Tomatillo - Poha

Velük meg az van, hogy nagyon korán elkezdtek virágozni, de teljesen tanácstalan vagyok, hogyan kell úgy csinálni, hogy teremjenek is. Azt írták egy fórumon, hogy hagyjam őket nőni, majd lesz cucc. Amúgy szép egészséges bőven virágzó növénykék. A Poha=Golden berry=Földicseresznye, az meg elég lassan tolja, bár nagyon ráerősített, szép nagy levelei vannak, de mire ebből motyó lesz, az keményen ősz. És amúgy is sokkal kisebb mint a Tomatilló.

 A képen Tomatillo virág látható, az első, és ahogy nézem most, április 14.- én készült, azóta virágoznak, paprikánál ennyi idő alatt már jól látható termésnek kellett volna lennie. Paradicsomnál is. Nem értem. Amúgy szép. Kurva vadnövény, csak nem kell neki esőtáncot járni, ez a jég hátán is megél.

A többieket majd máskor mesélem el.

Ja és ültessetek Estikét, este kezd el virágozni, és hihetetlenül jó illata van, vanília szerű virágillat. Tavaly decemberig bírta kinn az erkélyen. Estike a barátunk.

Voltunk gombázni - ápr 3-án ezt - , ez most egy rendhagyó bejegyzés lesz, mert kurva fáradt vagyok, és szeretném már feljegyezni ezt az eseményt. Ugye az év első értékelhető gombája a Cseh kucsmagomba (Verpa bohemica, Early Morel). Volt egy infóm, hogy a Szentendrei szigeten kéne körbenézni, (egészen pontos GPS adatom volt, de nem árulom el HÁHÁHÁHÁ), fel is kerekedtünk át a Tahitótfalusi hídon, mert oda csak egy híd vezet, ha sok pénzünk lenne oda költöznénk mert jól elzárt hely, falu romlatlan örök magyar paraszt stb,  de közben a civilizációhoz=pest is közel van.

A falusi kocsmánál leraktuk az autót, és usgyi ki a partra, ott lehetett uszályokat nézni, kacsákat, köveket, kop kop madarat, régi csónakromot, aztán gyermeket felkötöttem hátamra, és nekiálltam gombát keresni.

A képen egy egykori csónak látható, szemben a Duna, és ha jól tudom Göd.

A Cseh kucsmagombában az a jó, ha van, akkor egyszerre sok van, viszont csak pár hétig lehet találni. Mink ugye felkerekedtünk, amint meghallottuk, hogy már szedik, és midőn ezeket a sorokat rovom, akkor már éppen hogy csak találnak a mesterek szerte az országban. Most az Ízletes, és a Hegyes kucsmagomba ideje van. Készülök is erősen. Na de most a parton vagyunk a fák között, talpam -punk alatt homokos talaj, nyárfák között nézelődöm, hátamon gyermek bealudt. Az első darabot nehéz észrevenni, de akkor hirtelen, HOPP rááll az ember szeme, és kiderül, hogy egy csomó van körülötte. Nájlonszatyor van csak nálunk, nézünk is körbe, nem lát e minket egy gombász, mert beégnénk most, és tanakodunk jól, hogy a szárát is le kell e szedni, vagy nem, eléggé nem megevősen néz ki, ugyanis a tönk belseje vattaszerű valamivel van kitöltve, csak hard core arcok eszik, szerintem faszság  butaság megenni, de a gomba feje az komoly, és ez a kucsmák közül még a legrosszabb állítólag. De ezt még mink nem is tudjuk, mert még szedjük. De ti már tudjátok.

A képen egy cseh kucsmagomba látható, az látható rajta hogy a kalap nem rögötn kapcsolódik a tönkhöz hanem felül. Ez fontos mert a többinél máshogy van. És a kalap peremén az a fehéres kunkor is jellemző.

A képen Cseh kucsmagomba látható alulról, azt is mondhatnám, hogy békaperspektívából fényképezve, persze nem úgy van, de itt látható egyrészt, hogy a tönk belseje olyan fehéres izével van kitömködve mint pl a bodzáé, de látható az is, hogy a tönk tetején kapcsolódik a kalap hozzája. Meg látni hogy a kalap alja visszahajlik fehéresen.

A képen a nejlonzacskó látható, és a kb 60 deka gomba amit gyorsan leszedtünk, és ugye hátamon aludt a Kisgombász közben, nem lehetett szépen kényelmesen mint annó, órákig pöcsölni kóricálni, hogy átnézünk egy nagy területet. Ezzel azt akartam érzékeltetni, hogy mekkora király arcok vagyunk.

Itt pedig az a folt látható a képen ahol leszedtük a gombákat, na így nő a cskg.

Volt még érdekes más is, láttunk nagy siklókígyót, és találkoztunk egy másik gombásszal is aki épp ugyanabban a cipőben evezett, Béla mesélte még a rehabban 97 magasságában, hogyan találkozott Takival a Keletinél levő gyógyszertár előtt, mindketten Noxyront akartak váltani, és ott ült Taki aki azóta már néhai, és Béla megszólította, de úgy hogy előtte nem ismerte, úgy szólította meg, hogy "azt hiszem mi egy hajóban evezünk". Tehát másik gombász meg én ismerősök voltunk már A TOPICBÓL, és a sors szeszélye folytán pont akkor és pont ott voltunk. Mágia.

Pár napja tavasz van, a növénykék már kint éjszakáznak az erkélyen, persze első nap féltem, mi lesz ha elfagynak, Ulupica benn is maradt, de amikor láttam, hogy a gyönge szárú Tomatillók bírták, miért is ne bírták volna, hisz gyomnövények azok, mint a csucsor. Szomszéd nénivel közös erkélyen a salátaszekcióban 3-ból kettő már kikelt, a maradék 1 nem tudom miért tétovázik,  - ez amúgy a thai mustársaláta  - az is lehet, hogy majd nyáron hirtelen előbújik. Régebben is sokszor előfordult, hogy azokat a földeket, ahol nem kelt ki senki sem, hozzáöntöttem a növögető növények ládáiba, és később mindenféle rejtélyes dolgok jöttek elő. Olyan is volt pl hogy csilik között nőttek ki kaktuszok. Na tehát a külső erkélyen a vörös mizuna és a mustárbimbó pár napja eredt neki, mostanra az első lomblevelek is láthatóak már, állítólag 30 naposan már szedhetőek.

A képek bő egy hetesek, ugye este már nincs erőm felrakni, napközben meg nincs időm reá. Vagy fordítva. Vagy mindkettő. Most amikor szerkesztem a napközben írottakat este tíz van, éjfél, oda kell figyelnem már erősen.

A képen a vörös mizuna látható, ezt, vagyis a zöld változatot a budai biopiacon sikerült már megkóstolnom, elég jó íze van, nem az az ízetlen saláta amit a boltban árulnak, hanem faszán csípős, harsogós, a fizimiskája meg olyan vékony, cakkos, téphető, vágható. Nem is értem miért csak ízetlen, vagy keserű salátákat lehet kapni a piacon, a jégsaláta már okébb, de a ruccola  - amit amúgy utálok, sajátos medvecukor íze miatt, meg a galambbegy - , drága.

A képen a kínai mustárbimbó látható, erről nem sokat tudok, állítólag ez is mustáros, és az sem világos hogy a levelét és/vagy a virágját kell enni. Amúgy ma néztem őket és már elég pofásak már látszanak a cakkos levelek is. Majd erről is jól írok oknyomozósat ha kinő valami ehető belőle.

A 2m2-es erkélyen pedig ezek vannak:

A Lidl-ben vett Physalis peruviana, avagy ehető zsidócseresznye fogta magát és nagyon kikelt, volt már olyan 50 magonc amikor szétültettem őket, mert ugye nekünk 3-4 férne max el, főleg hogy a Tomatillókkal kell a fal mellett osztoznia, de cserébe reggeltől kapnak fényt, mert először a jobb oldali falat világítja meg a nap.

A képen a Physalis peruviana látható, nevezik még Pohának, golden berrynek, földicseresznyének - ground berry. A Tomatillótól eddig abban különbözik, hogy nagyon lassan nő, és sokkal szőrösebb.

A Physalis ixocarpa, a mexikói földicseresznye, talán mert hamarabb nőtt ki, nagyon megnyurgult, még szerencse, hogy tud a szárából is gyökereket ereszteni. Ők már akkorák, hogy a héten rakom is szét balkonládába.

A képen Tomatillo látható, már látni a csucsorhoz hasonló cakkos levélzetet. Na ezt a képet nagyon eltaláltam, nappal szemben, átlátszós levelek.

Legjobban a vadpaprikát várom, az Ulupicát, 30 magból 3 kelt ki, egészen jó arány ahhoz képest, hogy nem volt sok remény. Elég lassan nő, remélem csak a gyökérzete fejlesztése miatt. A másik a Covincho az meg se mozdul, de bármi lehet, úgyhogy azok földjét is beleöntöm majd egy növényhez.

A képen Ulupica, már látható a második pár lomblevél, és látható, hogy sokkal szőrösebb mint a hazai paprikák, gondolom a hidegtűrése miatt van így.

A másik nagy várományos a Solanum sysimbrifolium, ez egy tüskés növény, tüskés burokban ehető piros termése van, nem tudom mihez lehet hasonlítani, a paradicsom, és Tomatillo rokonja. Morelle de Balbis, illetve Litchi tomato nevekre is hallgat.

A képen a Morelle de balbis látható. Állítólag nem nő meg nagyra, de nagyon tüskés, és minden része mérgező. Ideális növény kisgyermekes családba. Azon morfondírozom, hogy Saci ilyen növények között fog felnőni, és amikor tanulják az ovi-isiben hogy paradicsom piros, és itt, meg nagyiknál fehértől a feketéig minden van, csak paradicsomból, és nem említve ezeket a egzotikumokat, hát fel kell kötnie a gatyáját.

A képen egy Wild bolivian paradicsom látható, majd ha nagyobbak lesznek akkor jól össze tudom majd hasonlítani őket levelük más e stb. Meg ugye érdekelne, hogy ez pontosan mi is, mert latin nevét nem tudom. 

A képen egy Wild peru paradicsom látható, most vagy az van, hogy valamiért kicsire nőttek, vagy ez ilyen, de tény hogy sokkal kisebb mint a Bolivian.

A képen Korilla van. Nagyon nyomja, nem értem ilyen kicsi magból hogyan nőhet ekkora növény, lényegében földből és vízből alakul levéllé. Rejtély. Ezt most szívesen kifejteném, de holnap reggel babajeltanfolyamra megyünk, azt is kifejteném. A szeretlek jele amúgy ördögvilla plusz hüvelykujj. Ezzel zárom soraim.

Ma kikelt 1 db Ulupica, vagyis egy dél amerikai vadpaprika, 30 ból ő egyedül, nem is igazán számítottam rá mert majdnem 3 hét telt el a vetéstől. Meg ugye nagyon régi magok voltak. De egyértelműen paprika. Ha megússza a palántadőlést, akkor már csak a virágokért kell aggódni, és lesz termés.

A képen egy Ulupica látható, azaz (Capsicum cardenasii). Nagy az öröm. De ahol egy kikel, ott szokott lenni több is.

A korilla (Cyclanthera pedata) is nekieredt, ez egy nagyon komoly futónövény, úgy néz ki eddig mint a bab, na ennek biztos nem tudok helyet szorítani itt, úgyhogy ki lesz adva szabadföldre. Azt írják róla, hogy nagyra nő az egész növény és a termése is 20 cm, és sok terem, és finom, és a friss hajtásokat és a leveleket levesnek eszik. Kiváló választás volt, nem bírtam ellenállni, hogy kipróbáljam, de tényleg nem lakótelepre való.

A képen Korilla látható, magyar neve amúgy Lugaspaprika. Látszik már hogy ez egy elég szapora dolog lesz, egy napos de már 2cm-t nőtt.

Van már egy egész balkonláda Shungiku, azaz ehető krizantém, ezt a keleti népek állítólag úgy eszik, hogy leforráz, aztán jól összecsuszmákolják a szójás izékkel. Azért vetettem, mert egyrészt kisvirág, és akkor lehet nézni, hogy milyen szép kisvirág, meg jönnek rá a méhecskék és jól beporozzák, másrészt meg is lehet enni. Nekem mondjuk gyanús mert tavaly is volt ilyen krizantémunk, és az is elég furcsa hogy kínai japán vietnámi név mellett görög elnevezése is van. Szerintem simán meg lehet az összes krizantémot enni csak eddig senki se próbálta.

A képen ehető krizantém van, már látszanak a cakkos lomblevelek is. Ahogy emberi idő lesz, kirakom az egész ládát a szabad levegőre, attól lesznek jó erősek és szépek. Aztán meg lesznek evve.

Az iráni bazsalikom is keleget, erről még nem sikerült kiderítenem, hogy ez pontosan mi is, egy ősi bazsalikomfajta, vagy egy nemesített, de már most látni a lilás színt. Ha kijön a első lomblevél, akkor már lehet majd érezni a bazsalikom szagot is. Tavaly sima bazsalikomot vetettem, elég szapora volt, úgyhogy ez a 5 darab ami eddig kijött ha minden jól megy el fog látni egy 3 fős családot. És ugye bolti törpebazsalikomot is vetettem, mert olyan még nem volt. Abból is kijött ma egy.

A képen iráni bazsalikom látható, tényleg kíváncsi vagyok miben más.

Kikeltek még a tomatillók (Physalis ixocarpa), ebből nagyon sok van, mondjuk ez egy Solanum, elég kemény vadnövény beütéssel, számítottam is rá hogy nő majd, mint a gyom. Ez igazából az itthon a lángoktól öleltben is növő zsidócseresznye (Physalis alkekengi) ehető változata, ami a spanyol területeken népszerű, de annyira hogy a Salsa egyik alapanyaga. Én már olyat is olvastam, hogy a zsidócseresznye is ehető, de magyar szakirodalom ezt még nem állította. Amit a boltban lehet itt kapni, az a kicsi narancssárga bogyó, az pedig a perui földicseresznye, (Physalis peruviana) avagy golden berry, avagy poha, olyan is kelt kettő darab, érdekes azok jóval lassabban nőnek és kisebbek. A tomatillók azok jó nagy zöld és lila dió-golflabda méretűek. Az ízük állítólag nem vág hanyatt, de kárpótol, hogy nagyon teremnek, csak az atkával kell vigyázni. Idén minden növény körül ragadós sárga lapok lesznek pont ezért, meg a liszteske miatt.

A képen egy Tomatillo, egészen pontosan Giant Purple látható. Ez a kép se a fényképezés csúcsa, de mint azt az általam nem kedvelt, de kivételesen értelmes dolgokat is nyilatkozó Kaukázusos csóka mondott, a szülőség főállás, nem nagyon fér bele semmi, mondjuk ő hárommal tolja ami max riszpekt, de értem amit mond. Ez nem nyavalygás, de nekem sincs erőm a magam hobbi zenekarát csinálni, sőt a gitár is porosodik. Ez van. Meg lehetne szervezni időileg, de agyilag nem megy.

Úgy néz ki a vetéssel végeztem idénre, ami nem akart kikelni újravetettem, és kíváncsian várom, hogy örülünk lesz vagy nem. A vadcsilik ugye basznak nem óhajtanak kikelni, a wild peru paradicsom se, a csodabogyó se de benne még bízom. A licsiparadicsomból 1 db már kandikál, az ehető krizantémok 2 napja kezdtek kelni mára 10 en sokan vannak. A bolivian wild paradicsom az kis szapora, a tomatillok is kisügyesek. Az iráni bazsalikomból kikelt 3, de egynek leszakítottam a fejét egy hústűvel, így maradt 2, a részleteket nem akarod tudni. A lényeg hogy közben kvt főztem álmosan a konyhában.

Most úgy néz ki hogy pénteken megkapom a lőcsei paprikát, aztán ha a vadak nem kelnek ki ültetek még valamit melléjük, vagy a jappán shishitót, vagy a perui kellu uchut, de inkább baccatumot akarok nekik nagyon szép a virágjuk,

Ez valami nagyon komoly vírus lehetett, amúgy már jövünk kifele belőle, de most derült ki számomra, hogy a vadparadicsomokat kétszer is elvetettem, 19.-én és 24.-én. A korábbi épp ma kelt ki, és már ezekből annyi lesz, hogy nem fognak elférni, úgyhogy valakinek oda kell majd adnom a fölesleget. Pontosan nem tudom miféle vadak, annyi adatom van csak, hogy a wild peru az nagyonkicsi és piros, a wild bolivian pedig kicsi, mint egy koktélparadicsom és sárga. Mivel azon a tájékon elég sokféle vadparadicsom él, elég nehéz lesz pontosan behatárolni, de azért teszek majd egy próbát. 

Elvetettem még a csodabogyót, ez a 60cm-re növő Wonderberry, a Solanum burbankii, erről annyit siekerült megtudnom mialatt azt akartam kideríteni, hogy egyáltalán ehető e, hogy egy bizonyos Luther Burbank nemesítette ki a mérgező ebszőlő, a Solanum villosum, és az ehető Solanum nigrum guineense-ból, mely utóbbi valami afrikai dolog. És mivel olyan kicsi, lehet, hogy valahol lesz neki is helye. A távol keleti salátákat is elvetettem, ők lesznek a kinti folyosón a bicó mellett. Elvetettem még a Solanum sisimbryfoliumot, na őrája nagyon kíváncsi vagyok. Azt hiszem nem hagytam ki senkit, nem tudom írtam e, de a iráni bazsalikomot is elraktam jól. Ja igen az elmaradhatatlan Estike, ő ugye kötelező, ő van immáron a párkányon, és jön a másik ablak elé az ehető krizantém a Shungiku. Hát ennyi. 

Eddig kikelt ugye a vad bolíviai paprika, és a lila "giant purple" és a zöld "toma verde" tomatillo. A vadpaprikákra vagyok nagyon kíváncsi de azokra kevés az esély, mert eléggé öregecskék voltak már. De van még egy adag mag újra megpróbálom legfeljebb.

A vetés kicsit megakadt, ugyanis bekaptunk egy nagyon durva valamit, vírus lehet ez, de a hétfő este az bizony nagyon kemény volt. Próbálok rá szép szavakat találni, de egyszerre fostam és hánytam az az igazság, és közben úgy éreztem magam, mint aki mindjárt meghal. Nem volt egy felemelő élmény. De úgy néz ki, hogy vége a cudar időnek, az mondjuk, nagyon ködös mit csináltunk hétfő estétől szerdáig, főleg hogy közben Sacit is elláttuk, volt kaja, fürdetés, orrszívó porszívó, mert persze ő is elkapta, hogy ne legyen egyszerű, de hatalmasakat aludtunk, nem ettünk semmit, ilyen félálomban ment el az idő, de úgy hogy közben meséltem is meséket. Azon agyalok, hogy elmegyek egy fizetős laborba, és ha van bennem még vírus tenyésszék már ki, mert érdekel hogy rota volt, vagy mi?

Na de a vetés: elvetettem a wild peru, és a wild bolivian nevű, remélem, hogy vadparadicsomokat, pontos leírásom nincs hozzájuk, majd levél, virág, és termés alapján kutakodom. A zöld tomatillo kikelt ma, ez 6 nap, nagy reményeket fűzök hozzájuk, egyrészt mert egzotikum, másrészt mert, állítólag terem mint szemét, ugyanis lényegében egy vad solanum.

A többi vetés szépen sorban jön, ahogy fogynak ki a kefir és joghurtos dobozok, nincs hely a távfűtési csövek környékén, azért álltam át a kicsi dobozokra, a keléshez ugyanis jó meleg kell.

Leány amúgy hatalmasakat fejlőd, egyre többet álldigál kapaszkodva, és néha elengedett kézzel is, már össze tudja kötni a kutya a képen és mutatja hogy kinn az utcán vannak a kutyusok, többféle alakjában is felismeri az oroszlánt, és ha nagymama kérdezi, hol a szemem, mutatja.

Napjaim zselében úsznak, sosem alszom ki magamat, este 20 kor halott vagyok, és éjfélkor már alszom, DE ellenben sokat sétálunk Sacival a környéken, megnézzük a kutyákat, és imádjuka a nagy kocsikat, de a legújabb az, hogy hazafelé sétálva amikor egy mögöttünk futó nagy kutyától megijedvén kerülni akartam, és egyáltalán nem akartam bemenni a játszótérre, a rám kötözött gyermek, mert mei tai ban lóg rajtam, mert az jó, tehát megszólalt, hogy TA! TA! és vadul mutogatni kezdett a hin"TA" felé. Mondom neki jó hát ha te nem félsz a kutyától, akkor arra megyünk, és valóban a hinta kellett neki, híresen nagy vigyorával örült is neki, és nagyokat kacarászott, amikor mentünk egy kört rajta. A maminak vitt mekis kaja meg ott hűlt a zacsiban, de megbeszéltük, hogy na most már elég, mert mami éhes és menjünk gyorsan haza, nem is volt hiszti.

Az is igaz, hogy amikor hintázunk, mindig mondom neki hogy hinTA, palinTA, és úgy néz ki megragadt a fejében. Amúgy is nagyon megugrott a fejlődése, kapaszkodva már remekül áll, és a széket tolva már pár lépést is tett.

Na de azért kezdtem ezt el írni, mert végre vetettem, idénre nagyon komoly társaságot szereztem be, a vadcsiliket (covincho, ulupica), és a vadparadicsomokat (wild peru, wild bolivian) épp most vetettem el. Még gyűjtöm az erőt hogy a tomatillokat és a távolkeleti salátákat, és más finomságot is földbe rakjam. Fejben és kockás papíron meg van tervezve a kert, ami ugye egy 2m2-es lakótelepi erkély, de az előző években is elég jól termettek a növénykék, úgyhogy nem félek. A ruhaszárítókötél le van foglalva a gyerekruháknak, pedig fasza tökféléim is vannak, meg korilla, aztán az is szempont, hogy ki lehessen jutni majd nyáron, és hogy gyermek ne találkozzon mérgező növényekkel. Ehhz képest idén a Solanum félék felé mozdultam el, a paradicsom ilyen pl, de a hmong padlizsán, naranjilla, litchitomato is az. De hiszem, hogy nem lesz baj, mondjuk, a licsitomato fantázianevű az tüskés is. De a termése ehető.

Ezt terveztem el idénre:

Erkélyen a balkonládákban a korláton a vadpaprikák lesznek, jobb oldalon lenn a tomatillók, bal oldalon lent a litchitomato (Solanum Sisymbriifolium) és a hmong ruffled pumpkin eggplant, aztán az ablak felőli fal alatt a vadparadicsomok. A kinti folyosón lesz a kínai, japán, thai saláta szekció. Konyhában az ablaknál zsálya, indiai bazsalikom, törpe bazsalikom. Ennél sokkal több cucc van, és szegény ismerősök és rokonok már nyaggatva vannak, hogy vinnék hozzájuk palántákat. Van csodabogyó is.

2010 az egy jó gombászév volt, bár ha 1 darab csiperkét szedek a lakótelepen (amit nem fogok, mert ott koszos a talaj, és senkinek nem is ajánlom, de aki úgy gondolja, hogy neki már a sok nehézfém már nem oszt nem szoroz, szedje, de ami sárgul azt inkább ne, és ha nem ért hozzá mutassa meg ellenőrnek. mármint gombaellenőrnek), na tehát ha egy darab csiperkét szedek, ott tartottam, tehát már akkor is elégedett lettem volna, hiszen Saci lányom megszületett a költészet napján. Mosolygós szmájli.

első emlékem a gombákról Székesfehérvár, ahol megyünk az ovival sétálni, és az egyik gyerek mutatja a parkban a kövek között nőlő gombát, nézzed bolondgomba! ez olyan 76-78 környéke volt, valahol a Romkertnél. félelmetes gomba volt, miért bolondgomba, ha megeszem bolond leszek? azt hiszem valamilyen tintagomba lehetett, de elég homályos a kép, de a helyet tudom hol van, szembenállsz a romkert bejáratával, ahol az a politikusokról való festmény volt, amit gyerekkoromban a fáma szerint Horthy miatt letakartak, na onnan jobbra nézel, és ott a parkban járda mellett egy kőkerítés tövében.

második emlékem is ugyanaz a város, a lakótelepi házunk mögötti focipályán, aminek magas vasrácsai vannak, és az aszfalt repedéséből nőtt ki egy borzas gomba, huszonév után tudtam beazonosítani, hogy Gyapjas tintagomba volt, egy nagyfiú megfenyegetett a labdájával és elzavart amikor egyedül fociztam. szemüvegem volt és NDK szarvasbőr kantárosnadrágom, nagyon jó darab volt

nagy szünet következik, már pesten vagyunk és a lakótelepen ahol élünk, mindenfele nőnek a csiperkék, persze még nem tudom hogy azok, felrugdosom őket, de nem foglalkozom velük, Freudista módon ezt nevezzük hát el látencia korszakának. de igazából nem is nagyon érdekelnek a gombák, maximum a legózás

a 90 es években járunk és Komlón vagyunk a rehab melletti erdőben, ahol kecskéket legeltetek, baromi sokat vagyok az erdőben és elkezdem azt kategorizálni. Fetter Jani, aki azóta állítólag meghalt, nem osztja ezt a számomra mámorító dolgot, mármint hogy elkezdem felismerni, hogy ez a kőris, ez a barkóca, ez a gyertyán, ő azt mondja, hogy nem kell tudni mi micsoda, csak élvezni kell hogy ott van az erdő és a fák. szedünk pár gombát és már van gombászkönyvem is! és próbálunk határozni, a nagy ebédlőasztalon újságpapírra rakjuk, de nagyon nem megy. szedek egyszer egy érdekes gombát egy reggeli séta közben, fán nő és szőrős a kalapja. ezt is tudom már azóta, ez az Óriás bocskorosgomba (Volvariella bombycina), és azt is hogy ahhoz hogy élvezni tudjam a környezetet, ismernem kell hogy milyen fa, milyen gomba, pont ahogyan Saci kezdi felfedezni hogy ez a kutya, ez a cica, ez a kacsa, és hogy ez az óra, tikk takk tikk takk

aztán megint pest és még mindig a 90 es évek, és összetalálkozom a jövőben eljövő Saci mamájával akiről kiderül, hogy a családja vargánya őrült. végigülünk egy TIT tanfolyamot, és a végén már egyre több faj van amit nem is viszünk bevizsgáltatni, mert már halálbiztosak vagyunk. és sokat járunk gombát szedni, a kirándulásainkat is nagyrészt ahhez igazítjuk, hogy legyen a közelben erdő

Na és 2010, az már úgy jött el, hogy vártam a tavaszt hogy Kucsmagombázni fogok, a májust hogy Májusi pereszkézni, ősszel pedig tinórázni és rizikézni, és már a biztos helyeim is megvannak, de azt álmomban se gondoltam volna hogy nem pont így lesz...

A kucsmagombaszezon úgy jött és ment el,  - mondjuk az egy rövid időszak, március április,  - hogy vidéki meló miatt rohangásztam fel alá az M1-esen. gombászni pláne nem volt időm, bár egyik alkalommal a Májusi pereszkés helyünket megnéztem, hátha van ott öreg Kucsmagomba és fiatal Májusi pereszke, persze nem volt ott semmi se, de nem is nagyon téptem be az erdőbe, mert kóborlós időm az nem igazán volt, Saci még nagyon friss darab volt, siettem a mamát tehermentesíteni. Viszont kiderült, hogy az autópálya parkoló végén a vízelvezetőnél a kerítés alatt ki lehet bújni, és ott át lehet egy alagúton menni az autópálya alatt.

Kisgyerekes szülő lévén, sokat sétáltunk és sétálunk azóta is a környéken, amúgy ez egy nagyon jó elfoglaltság, egyrészt állandóan beszélhetsz magadban, és/vagy a gyereknek, hogy ez a madár, ez a kocsi, és nézzed ez a bácsi milyen dühös pedig szép a világ, másrészt pedig be lehet járni a környék utcáit amit az ember vagy sose, mint én, vagy ha be is, akkor nagykorában már nem, és rengeteg helyi titkos mesekertet, meseboltot, izgalmas zugot lehet találni. A mi városrészünk, nevezzük Erdőteleknek, nem ez a neve de régen ez volt és sajnos, az egész Angyalföld néven van elnevezve, de volt itt Erdőteleken kívül, Felső-Bikarét is, meg Tripolisz, meg minden. A házak is eléggé kezdenek megújulni, ami egy természetes folyamat, hiszen semmi sem örök, és biztos Sacinak a nekem hidegnek és unalmasnak ható neo-bauhaus stílusú egyenházak, amivel teleszórják a környéket manapság, neki az lesz az amiben felnő, és neki már régi házak lesznek. de mégis a régi Angyalföld házainak van még hangulata. Na ilyen helyeken szoktunk mászkálni, és június 4.-én megvolt 2010. első értékelhető gombája, a számomra új Déli tőkegomba (Agrocybe cylindracea), ezt egy nyárfán találtam, ehető és ízletes, de nem ettem meg mert pár db volt belőle és koszos a környék, vagyis a park, kutyák, szmog ilyenek.

A képeken a Déli tőkegomba látható, van neki gallérja, az fontos határozóbélyeg, és sima barna a kalapja, esetleg be van repedezve, láttam a Margitszigeten is, próbáltam a termesztésével, meg kell fertőzni a fát, de nem ment.

Aztán elérkeztünk augusztushoz, egyre-másra jöttek a hírek, hogy nagyon nagy idén a gombaszezon, és többen is lejönnek a régi családi házba, hogy tinórát szedjenek. Elmentünk hát mink is, gombázás és Saci megmutatása ürügyén. Valóban, nagyon komoly volt a helyzet, a ház előtt folyamatosan járkáltak a megrakott diszperzites vödrökkel a népek, vitték leadni a tinórát és a rókagombát, munka ugye nincs nagyon, de amúgy is keresetkiegészítésnek nagyon jól jön. És tinóra tényleg nagyon volt, és Saci mamájának családja tényleg nagyon be tud őrülni a gombától, azt gondoltam, hogy csak én vagyok ennyire mániákus, hát nem, naponta két kirándulást is tettünk a környező erdőkbe, mindenki teli kosárral jött vissza. Ők nagyon nem is szednek mást, csak tinórát, ami az ízletes vargánya alakkört jelenti, vagyis ízletesen kívül, nyári, és bronzost. Esetleg Varashátú galambgombát és rókagombát, ősszel potypenkát. Ha leltek valamilyen érdekesebb gombát odaadták nekem, mert én biztos örülök az ilyeneknek...  Ja és vittük Sacit is, Nandu féle kendőben felkötve, vagyis a mamája, mert én nem tudom felkötni. Meg én vagyok az aki szaladgál a gombák után. Vagyis már nem így van, mert azóta szintet léptem.

A képen a Bronzos vargánya (Boletus aereus) látható, van egy jó hely a környéken, ahol lehet ilyet szedni, nagy becsben is tartják, mert nem nagyon kukacosodik, és elég jól is néz ki. 

A képen a Királyvargánya (Boletis regius) látható, őt a helyiek nem szedik, nagyon nem is lehet, mert ritka. Gyönyörű gomba, rózsaszínes-piros "kárminvörös" a kalapja és sárga a húsa, és ha egy kukac járt benne akkor ez a hús ott megkékül.

A képen a Varashátú galambgomba (Russula virescens) látható, azt hiszem ez a legfinomabb galambica, amit ever seen, a kékhátú is eléggé ott van, de ez keményebb húsú, és sokkal több az anyag benne. Vajon pirítva istenélményt okoz.

A képen egy galóca van, a Császárgalóca (Amanita cesarea), ez nyersen és főzve sütve is csemege, onnan lehet jól megismerni hogy narancssárga a kalapja, és a lemezei is, ami a mérgező galócákra nem jellemző. Erre figyelni kell, mert ha benézed, és mondjuk párduc vagy légyölő galócát szedel, és megeszed, az kisszínes lesz a Blikkben.

A képen a Sárgahúsú tinórú látható, onnan lehet megismerni, hogy igazából csak a kalap kékül, barna kalaphoz sárga csövek társulnak, tönkje hálózatos. Finom. Ja és ami kékül, azt a helyiek nem szokták leszedni. Ez is idei felfedezés.  

Augusztus 20.-án családi kirándulást tartottunk, elmentünk a Drégelyvárára, ami egy jól megtermett piros túra, és kisgyermekkel elég meredek tett volt, mind felfele, és mind lefele is. Ugye babakocsi eleve nem játszik egy ilyen erdei sétán, megint Nandu kendőben ment a kisgombász, felfele a mama vitte, lefele én kézben, mert ha jól emlékszem nem volt idegem a kendőt felkötni. A kirándulás amellett, hogy babával megtettük ezt a baba nélkül is elég kemény sétát, és amellett, hogy pár hónap múlva jött ki hogy jól megvágtak gyorshajtás miatt, és a rendőrségi weboldalról, még a képet is meg tudtam szerezni, de mindezeket összevéve a kirándulás gombaügyileg is jól sikerült. Csak az út mellett szedtünk és így is hihetetlen mennyiség volt gombából, ha nagyon értünk hozzá, nyithattunk volna egy erdei falatozót. Összetalálkoztunk pár helyi arccal, ez egyiknek mondtam, miközben gyanúsan Világító tölcsérgombából szedett egy teli szatyorral, hogy azért mutassa meg a kedves mamának is mert ez szerintem mérgező, mert ő állította hogy a mamája ezt szedi már régóta és eszi is. A másiktól megtudtam, hogy a számomra addig ismeretlen, de elég nagy számban termő láthatóan tinórú, na azt a cigányok Fehérgombaként árulják egy ezresért a környéken. Ezt is meg egy másikat felraktam itthon a gombázós topickba, és gyorsan kiderült, hogy a Gesztenyetinórúról van szó. Nagyon finom gomba, dióízú, a tönkje, a tinórúkra egyáltalán  nem jellemzően, pattanva törő és olyan mint a bodza, szivacsos valami van a belsejében. A kalapját egyétek csak, de azt nagyon. Én a minap ettem meg levesként.

A képen a Gesztenyetinórú (Gyroporus castaneus) látható, a tönk elvágva barna kívül, ez a kemény rész és a fehér ez a puha. A csövek barnásak és a hús nagyon világos, és se nem kékül, se nem barnul ha elvágod. Kalap pedig barna.

A képen a Csoportos tuskógomba (Armillaria tabescens) látható, ez a másik gomba amit itt ismertem meg. Vagyis piacon láttam már, a Sátoraljaújhelyin potypinka néven adták, ez is, és a Gyűrűs tuskógomba (Armillaria mellea) is szerepelhet potypenka, és potypinka néven. Mindkettőre jellemző, hogy ha van, akkor nagyon sok van belőle, általában ősszel, és tuskón nő, és csoportos, ami az a képen is jól látható. Nagyon fontos, hogy minimum 20 percig kell főzni és levet leönteni, lehet hogy ezt nem kell leönteni, én le szoktam, mert hőre bomló mérge van. De ha mondjuk 30 percig főzöd, nagyon kiadós gombát kapol. Megéri. Onnan lehet felismerni, hogy a kalap közepén olyan kis pikkelykék vannak, meg onnan, hogy egy kicsit már ismered a gombákat. Ha nem, akkor ne is foglalkozz vele.

Szeptemberben is elvoltunk kirándulni, Saci CTG testvérével és szüleivel mentünk egyet Nagykovácsiba, ott is a Nagyszénásra. Gomba persze volt, itt is megtörtént az hogy jött szembe egy helyi erő, telepakolva nagyon barátságtalan gombával, ha minden igaz sikerült teleszednie a zsákot Fehér őzlábgombával, ami nem barátunk, vagyis az, de csak nézni szabad. Nem is értem miért ilyen kevés a gombamérgezős hír, ha ennyien szednek össze-vissza mindent. Ami nagy újdonság volt, hogy itt már megvolt a Mei-tai, és ezt a hordozót már én is szívesen használom, jó is, mert itt lép be a gyerekkel sétálsz a környékeden és dumálsz neki állandóan, mert babakocsiba nem olyan, mint ha fel van kötve rád és szinte a fülébe dörmögöl. Ő persze élvezi az egészet. És igen, kap levegőt benne, sokszor megkérdezik tőlem, vagy csak hallom hogy összenéznek és sustorognak, de én gyerekkel mellkasomon olyan vagyok mint egy szelíd galamb, nem érdekel semmi. De tegyük azt is hozzá, hogy mindennap megkapom a dícséret adagot, hogy "milyen gyönyörű, mint egy játékbaba, mennyi haja van, ugye milyen jó apán?" Igen az. Na és a kirándulás során egy másik kiránduló csoport szólt, hogy látom hogy gombát szednek, itt a szomszéd bokor alatt van egy csomó őzláb. Le is szedtük jól, gombafórum szerint ez Nagy őzláb, szerintem Karcsú őzláb volt, de lényeg a lényeg, hogy finom volt. Ezúttal se vizsgáltuk be, de senki se próbálja ki otthon. 

A képen őzláb van. Szeirintem Macrolepiota mastoidea, mivel ahogy azt a szakirodalom is írja "kalapja kiterülve is mellbimbószerűen kicsúcsosodik". A nagy őzláb viszont nem. De mindkettő finom. (jut eszembe, a képet nem én, hanem a ctg tesó papája csinálta)

Utoljára pedig következzen egy igazi őszi gombázós kirándulás, szeptember 25.-e Felvetettem a világjó, amúgy tényleg jó Gombázós topicban amit Saci mamája nyitott még 10 éve, hogy mennénk pest környékére, és valaki adott egy jó tippet, hogy. Isaszeg környéke, itt meg itt térjél le, és ez a földút meg az a kanyar, és az a fenyves. És basszus megtaláltuk,  és nagyon megszedtük a kosarat. Ez a kirándulás már olyan volt, hogy Saci hátamra volt kötve és bealudt a fenyves elején, és végigaludta, hogy a hülye apja ott hajolgat és leguggol minden rizikénél, pedig az elég fárasztó egy alvó gyerekkel a hátadon, hogy hopp ott van még egy szép gomba azt leszedjük és kés a kézben, lehajolni és kinyomni magad, közben gombócka alszik, tehát finoman kell ez egészet. A rizike az az egyik legjobb gomba, nekem a tinóra és a varashátú galambica mellett benne van a gombaszentháromságban.

A képen egy Ízletes rizike látható, vagy rizike de nem ízletes hanem vöröstejű, de a lényeg hogy ha elvágod a tönkjét, akkor narancssárga nedv folyik belőle, ez fontos. Nem fehér, nem színtelen, nem sárga, narancs. Ha ezt látod örülj, mert ez egy nagyon jó gomba.

Tovább is van a történet Szemérmetlen pereszkével és Zöldes pitykegombával, a Ferenchalmon szedtem amikor a hegyi nagymamához voltunk el, de a kisgyermekes szülőség az komoly dolog, ezt is több napig írtam, és nincs erőm már befejezni. Ó jaj.

Babanapló: Saci ma volt 9 hónapos, már meg tudja mutatni az Őszi böngészőben az órát, a cicát, és babú babú babú; héjjta, héjjta stb szavajárása van,  és torokhangon tud krákogni viccelésből mert közben vigyorog, a kukucsjátékot már ő is csinálja, szeme elé tesz valamit és leengedi, mutatóujjával mutat mindenre, nagyon érdekli ha a nénós autó elmegy a ház előtt, kapaszkodva föláll, és kedvenc szórakozása hogy négykézláb átgázol tereptárgyakon, szereti a zabkását, az olajbogyót, és a kenyérhéjat, mutatja ha kér vizet, és általában véve mutatja ha kell valami neki, persze sokszor olyan kell neki, ami nem babadolog, fürdés közben a játékok helyett a tusfürdős flakont akarja nyalogatni. És mostanában nem alszik jól, szegény szülei a kimerültség határán.

A minap kifogytunk a pelenkából, és feltúrtam az internetet, hol van olcsó és finom pelenka, aztán a Solymári Madaras Tescóban kiderült, hogy van 35 forintért, és mivel ha vidéki utazás, akkor megnéztem, hogy hol van a közelben erdő, hogy gombát lehessen szedni, és helyi kincses helyeket megtalálni. Így akadtam rá a Jági tanösvényre, ami egy laza kis túrának nézett ki, a gyermeket felkötve magamra meg is lehet oldani simán. Aztán kiderült hogy az akció épp aznap járt le amikor kitaláltam ezt a nagy túrát, de a családi tanács úgy döntött, hogy pelenka ide, vagy oda, a kirándulást megejtjük. És lőn.

a képen a lila pötyit kell nézni, azt jártuk meg, plusz a Hárs erdő fele a piros vonalat

Mint kiderült, a tanösvény nem pont ott volt ahol elkezdünk sétálni, kicsit félrenéztem a kezdőpontot, de sebaj, mert átsétáltunk a 10-es úton, és kezembe tartott GPS segítségével már rajta is voltunk a piros úton. Találtunk hamar egy elkerített erdőt, benne egy egykori gémeskutat, előtte tábla, hogy oda jártak a marhák inni. Érdekes, a táblán van egy kép, hogyna nézett ki még a 60-as években is, az itató akkor az erdő szélén állt. 

a képen nem látható a kerítés, mert a fényképezőgépet jól az egyik lyukba belenyomtam, de tessék hozzáképzelni, hogy ez ez egész le van zárva, de a tanösvény átmegy rajt, ilyen kis létrán lehet által menni, gyerekkel melledre kötve, roppant kalandos, főleg ha alszik, akkor semmit se lát abból hogy a papa milyen hős

Na, de elég az hozzá, hogy ezen a pontos belekapcsolódtunk a tanösvénybe, és találtunk egy Képkövet, ami azért érdekes, mert helyieknek lett állítva, ahogy az írás mondja, kit villám csapott le, ki máshogyan halt meg, na ezeknek lett emlékbe állítva. Erről spec nem tudtam kiderítni semmi se, az van ráírva hogy Schaffer Jakab 1910, ez lehet az elhunyt és lehet az állíttató is. Most hogy frissítem a tegnapit, találtam egy linket amiben az van, hogy Ballabán család állíttatta, és hogy lövésnyomok is vannak rajta. ezt mi is néztük, hogy mi lehet. 

a képen a Képkő látható, figyeljétek a pötyiket, arról van szó a linkben

A tanösvény több állomásra van osztva, az egyiken az ehető vadgyümölcsöket mutatják be, nagyon nincs túlspirázva, ott van egy fa és ráírva, hogy 3., a másikon az itt domináns akácot nézhetjük meg, vagy a befalazott barlangokat, amik a homoköves részen vannak. Vagyis a barlangokról nem is esik szó. A fő attrakció a Jági tó, itt lett volna a haltenyésztés annak idején, aztán lett belőle, télen korcsolyázó, nyáron természeti látványosság.

a képen a Jági tó látható, a kép oldalán nem látni de patak folyik belőle az úton kanyarog

Már nagyon elkezdett lemenni a nap, úgyhogy iparkodni kezdtünk, gyermek vidáman viselte a sétát, sokat mondjuk nem látott, csak levél, levél, levél. Gyors pillantást vetettünk az Ördög-sziklára, ez egy kiálló nagy kő, olyan mintha egy várrom lenne, azt olvastam róla, hoy egy régi forrás kürtője, és elporladt körötte a hegy. Sőt azt is olvasni róla, hogy varázsereje van, remélem úgy is hat egy picit, ha ránézünk.

Gombaügyben már nem volt olyan kánaán, mint augusztus-október környékén, de Rozsdasárga tölcsérgombából tudtunk volna egy ebédet főzni ha akartunk volna. De nem akartunk. Az út megint a lezárt részre vezetett, gőzöm sincs miért van lazárva, azt látni, hogy intenzív fatermelés folyik itt, lehet, hogy ez az ok. Az utolsó állomás is itt található, a Hársas forrás, hát ő elég gyenge teljesítményt mutatott, egy-két csepp jött néha.

a képen a Hársas forrás látható ami nagyon ki van száradva, a cső feketén látszik, ha jól megnézed

- babanapló: felült, mászik, és babababa, tátátátá ez megy állandóan. szereti a papírt enni, Süsüt nézni, kukucskálós játékot játszani

Családi találkozó volt Tarjánban, persze első gondolatom az volt, hogy van e a közelben erdő, mert benézhetnénk gomba után. A kellemest a hasznossal összekötve egy laza pár kilométeres túrát is összeállítottunk, főleg hogy meglett a GPS, mely egy szekrény alatt bújt meg. A cél a Természetbarát forrás volt, ahol kulacsunkba, mely momentán egy pillepalack, vizet szándékoztunk merítni, és terveztük még, hogy közben persze ha akad, gombát is nézünk, Kisgombász meg a hátunkon eközben nézi a faleveleket.

Ahogy kiszálltunk a gépkocsiból, rögtön megtámadtak minket a Harlekin-katicák, nem tudom mi lelte őket, de hemzsegtek. Idén nagyon durvák a katicák. Ahogy haladtunk befele az erdőben jöttek furcsa, nem barátságos legyek, ezekről otthon derült ki hogy Szarvas-kullancslégy. Még jó hogy nem tudtuk előre hogy vérszívók, bár minket nem bántottak, de legközelebb már nagyon nem leszek velük elnéző. Az út kanyargós volt és saras, mindenfele vaddisznótúrásokat láttunk, de ahhoz képest hogy állt a víz a pocsolyákban, és az ösvényen, de gomba bezzeg nem nagyon akadt, MI persze találtunk, de nagyon kellett nézni őket. Főleg Csigagomba volt, abból is többféle, ezt mink nem esszük, mert nyálkás, bár savanyítva lehet hogy jó. Jövőre mindenképp bele fogok mélyedni a világukba. Aztán volt galambgomba bár már elég ergyák voltak, nagyon nagy kedvencem a Varashátú galambgomba, most nyáron szerettem igazán bele. A másik értékes és még a talajmenti fagyokat úgy ahogy kibíró gomba a Sötét trombitagomba volt, ez idén szőnyegszerűen termett, fűszernek kiváló, mindenféle tésztaételbe is rakják. Lájk ez is. Találtunk Kései laskát, és valamilyen susulykát is, aztán ennyi. De legalább volt.

A célállomás fele belefutottunk egy tóméretű pocsolyába, és a térképet nézve derült ki hogy ez bizony a Száraz-tó.

 A képen a Száraz tónak nedves partján áll a főhős. A tóban áll a vadetető.

Amikor jól kipoénkodtuk magunkat és elénekeltük az idevonatkozó dalt, mentünk is tovább, utunkat további Csigagombák szegélyezték, és futtunkban tócsák robbantak, aztán hirtelen kiértünk egy mezőre, jobbra nézve a Pes-kő, balra nézve kell lennie a forrásnak. Az igazat megvallva csak a GPS miatt találtuk meg, ugyanis kissé leharcolt állapotban van. Íme: 

A forrás egy völgyben van, mérget ontó csalánok, és kidőlt fűzfák rejtekében, és mocsaras patak folyik belőle. A tábla már nincs meg, a cső (ami kb az ontó szó felett van) felett áll a víz, békalencse és falevelek úsznak benne, nem egy étvágygerjesztő állapot. De meglett. Ami ugye sikerélmény. Kulacs nem lett megtöltve.

A képen a forrás látható, benne a főhős. Főhős kezében fényképezőgép, nyakán fából készült gyöngysor, ez nem látható azért mondom el. A nyaklánc amellett hogy nagyon jól áll nekem, igazából Saci lányom miatt került fel rám, mert szereti a nyakban lógó bármit.

Hordjatok tik is nyakláncot, mert a gyerekek boldogok lesznek tőle

a képen egy Scotch Bonett látható érés közben. zöldből sárgába sárgából zöldbe. van olyan is ami sárga marad. ecsém hozta Miamiból. és ami a lényeg hogy bitang erős, de tényleg, ez egy Habanero változat. kezd annyi lenni, hogy nem tudom hogyan rakjam el. olyan iszonyat erős, hogy nem játszik hogy pörköltbe egy szem, mert leolvadna a lábos, és kimarná a padlót.

Babanapló: Sacika amúgy tátátátá. fffff. ágggágggágggágg. és hasonló dolgokat produkál mostanában. alul jön két foga, négykézláb rugózik, hangosan kacag csak az idősebb fiúbabákra (jajj jajj), ám ma egy kutyára és egy macskára is (ez új). aztán aaa! hha! kiabálásokat is tud. és hangosan sikoltani is. és elkezdett csapkodni a kezével, imádja a billentyűt ütni. és csikis. és és és és

Idén nagyon meg kellett válogatnom, hogy mit vetek, mert ugye kitaláltam, hogy lesznek mindenféle tökök, amik futni fognak fel és körbe, aztán az lett, hogy ruhaszárítókötél fut, ahol gyerekruhák, lepedők és gyerekjátékok száradnak.

a képen Erdőtelkek látható, a ruhaszárító kötélen lóg Kisgombász ruhája, mellette a zörgös-tükrös béka, Újzsélandban vettük, remek választás volt, mivel vanna benne zörgős bizbaszok, és remélem nem a törlőkendő zacskóját fogja ezentúl enni. pedig de.

Tehát idén vetettem zöldhagymát, mik nem lettek nagyok, hanem lettek kicsik, de hazai ízek, ezért finom nekem. Aztán vetettem vadrirág mixet, hát ezek eléggé letermettek már, inkább csak liszteske fogók még, aztán van bazsalikom, lestyán, amik ergyák ugyan, de utóbbi egyszer már került levesbe, úgyhogy nem hiába élt. Nade. A lényeg hogy vetettem csiliket, amik úgy kirúgták magokat, hogy csak na, de nagyon. Meg az okra az, ami a idei sikertörténet.

...idén a növénykertbe ültettem 3 féle csilit, volt egy okra és egy vadvirág mix kísérlet, ültettem fűszernövényeket és jött pár dísznövény mert szüléshez jó lesz nézni azokat. Hát igen megváltozott az életem, ma is az volt hogy édes Sacikámat fogtam a kezemben és mutattam neki, hogy a papa csilijei milyen nagyok már, és nézzük csak meg hogy a Habanerók mennyit nőttek, és hogy azokkal a fehér repülő izékkel vigyázni kell, mert azok a liszeske névre hallgató molylepkék, és azok bizony megeszik a növényt és leesik a levél és nem lesz termés. Saci nagyon szerette volna megfogni a leveleket, nagyon okos ügyes, imádom, ha még nem mondtam volna, ha felteszem a fejem fölé örül, és nem tudom miért, mert azt még nem tudhatja hogy jó a felnőttek feje fölött lennie, és nagyon nagynak lenni, de örül neki széles hatalmas vigyorával, ha meg lelóbálom megijed az eséstől, ezt sem tudom honnan veszi, hogy ez félelmetes, és azt sem értem ha ráfújok örül neki, de ha az arcába fújok akkor vesz egy nagy levegőt és nagyot néz. Nagyon szeretem. Na de vissza a kertemhez...

márciusban ültettem, most nyílik az első virág, az ún súri csiliből. ez egy nagyon hosszú, 15 cm is megvan, közben csavarodik, lelógó piros. nem tudom milyen fajta lehet, de olyan jellegzetes hogy biztos rá lehet jönni. kár, hogy a növényekben nincs atomi szinten jelölés, hogy ez thai dragon csili, az meg harlekin katica. biztos kicsit előreszaladtam az időben, mert 100-200 év múlva lesz. de inkább mégse kár.

Történt egyszer, hogy itten mifelénk Erdőtelkeken, ami méltatlan maradt le a XIII. ker részeiből, de így járt Felső-Bikarét is, na történt, hogy a 90 es években építettek egy nagyon ronda épületet, mert a 90 es években nagyon ronda épületeket építettek valahogy, és mire megépítették, nem tudtak mit kezdjenek vele, és lett belőle egy papírbolt Rodin áruház, ami azért volt érdekes, mert van egy baszom nagy épület, és bemész, és van benne egy kicsi kis bolt, amiben papírdolgokat tudol venni, de valahogy nem jön ki a dolog, azóta se tudom az emeleten mi volt. Na és évekig csend volt, a fűben békésen nőltek a csiperkék, nem szabad lakótelepen csiperkét szedni, mert tele van káros anyaggal, de azt hallottam tudós emberektől, hogy összeszeded a csiperkét béáztatod vízbe, és elviszed telekre, és kiöntöd, akkor lehet hogy jövőre már csiperkét aratol. Na és elég az hozzá, hogy évekig csend volt az épülettel, és hopp megnyílt a LIDL. Amit mink utáltunk hogy proli meg szar meg fúj. Na és manapság a LIDL újságból naprakészek vagyunk, mikor milyen áru van leértékelve, és ha eljön az idő betámadunk babakocsival. Szóval ennyit a nagy elvekről, és amúgy is most ázsiai dolgok vannak olcsón, a thaiföldi Tom Yum instant leves az pl. egész pofás, ázsiai citromfű és chili keveredik benne, extra strong.

Saci ma este elmesélte mi is történt vele ma, éppen altatni próbáltam, de ő inkább oldalra fordult, és rámnézett, azokkal az óceánkék szemeivel, és torokhangjaival már egészen egyértelműen kommunikált velem, mondani akart valamit. A mai nap másik szenzációja az volt, hogy hasról megfordult. Majdnem leesett az ágyról, úgyhogy az öröm után kivert a víz.

Egyébként meg édes, és gyönyörű. Amit gitározásban gyakorlok, dalok írása, dalok játszása az max arra szorítkozik, amikor neki játszok pontosabban amikor a kezdődő nyugtalanságot próbálom megszüntetni, elhárítani. Így is léptem fel a Kertemben. Jó volt csak szart se hallottam a  kontrollban, meg azért kurvára hiányzott hogy nem volt hegedűs, de hagyjuk is ezt.

Be akartam még rakni a kiskertünknek a mezei virág gyűjteményét, de nincs már erőm erre. Lényeg hogy virág van sok. Van konkoly aki mérges, és megfogyatkozott, de most már nem mérges virág hanem szépvirág, olvasok mostanában szépirodalmat is ám, mert igazából sorozatokat nézek félálomban, House, Fringe, Parenthood, ezeket végeztem ki mostanában, és Móra Ferenc Utazás a földalatti Magyarországon című könyvét régen kerestem már a lakásban, egy altatás közben hopp meglett, felnéztem a Kis Hercegnő válla felett, mert ugye mifelénk mindenhol könyvek vannak, ugye könyvek népe, na és elég az hozzá, az író aki nem csak Kincskereső Kisködmön volt és kötelező olvasmány, hanem elég jól írt amúgy felnőtt irodalmat is, na ő ír a konkolyról két ásás közben, hogy a konkoly nem a mező szélén hanem a búzatábla között szokik nőlni, azért konkoly mert veszélyes növény, mert mérgező ha bekerül a búza közé. Na ilyen izgalmas dolog történik itten mifelénk.

Na, most is csak azért tudok írni, mert aludtam 22től 2-ig, az ember friss szülőként olyan dolgokat tapasztal meg, amit  nem is képzelt volna, nincs már az a temérdek idő, mint régen, ha valami személyeset akar az ember akkor teszi amikor a kishercegnő alszik, és nagyon hatékonynak kell lenni, mert sose lehet tudni mikor jön a sziréna. Az alvás meg olyan dolog, hogy én híres voltam arról, hogy nehezen elalvó. Délután, na aztán azt soha, már az oviban is rémtörténeteim voltak, mennyire sose akartam aludni.

itt ülök és várok, de az elvetett mag nem akar kibújni. kinn az erkélyen az elvetett mag kibújt, egy csomó lidls zacskót összeborítottam, hogy véletlenül se tudjam mi fog kikelni, annál érdekesebb. egynyári növény mixek voltak, és amúgyse tudtam volna mi lesz mert nem írták rá. de gondoltam, nyári növenykék, csak életerősek, csak kibújnak mint gomba, és lőn. 

A paprikákon már látszik az első lomblevél, ugye a 3. levélnél (ami a 4.) nevezzük palántának és akkor lehet szétültetni, és kiültetni, mert akkor már hótziher, hogy este is 10 fok felett van a hőmérséklet. 4 Scotch bonnet, és 2 "súri" van, és úgy néz ki, hogy megérték az új tavaszot. Kaptam azóta paprika alakú paradicsomot, úgyhogy az biztos lesz, és lila krumplit, azt se bírom kihagyni. Luffatök és sonkatök, az megy nagyszülőknek.

A képen látható a Scotch bonnet, amint első lomblevele búj kifelé. Bújj bújj zöld ág.

Ma voltunk Szentendrén, mert ugye sokig nem megyünk sehova és jó két napja jó az idő, olyan márciusi, hogy délelőtt egy szál pólóban, délután pulóverben sapkában, és hogy sétáljunk egyet, mert már régen volt, hogy, és amúgyis szeretjük, elő a kék kisautóval, elő a régi jó dumákkal, és hajrá. A kismadarak énekeltek, mink meg végigmentünk a patak partján, vettünk vizet a forrás vizéből, és hazafele vettünk portugál-azori szigeteki zöld téát. Mert jó lesz emlékezni ivása közben, hogy hol vettük és utolsó kirándulás volt ketten.

A képen szemben állok a napfénnyel és a Dunával, és fotózva hallgatom ahogy a kismadár trilláz, fogam között nincsen grillázs, de van fagyott eper, közben valami furcsa láz teper. 

Amúgy valóban, egész nap olyan furcsán éreztem magam, mintha lázas lennék pedig nem, de valami megfázás bújkált bennem. A képen szerintem cinke, érdekes itthon az erkélyen nem így énekelnek.

Meglátogattuk a dögvirágos magyar árus boltot, olyan bolt ez ahol turistáknak adnak el magyar témájú bigyókat, de az ablakban dögvirág van, pár éve vettem észre, és amilyen jófejek voltak adtak is, azóta virágzott is, na igen az komoly egy virág, és valóban a légy belé petézik. Ezt már mesélted nagypapa, és valóban.

A képen a hó látható, hosszú idővel, állványról, az erkélyről, nagyon hideg volt.

Tegnap este, március 15-én esett a hó, reggelre elolvadt azért, nem szerettem volna megint havon kerekezni munkába, de persze reggel kiderült mindkét gumim kilyukadt. és egy kölcsönbringával kellett mennem, szervíz adta. Na, de még este hóesés előtt ültettem a sötétben az erkélyen hagymát, salátát, persze mikor máskor is tettem volna, ha nem akkor. A vadvirág mix és az estike már korábban el lett vetve, tök az idén nem lesz, luffatök lett volna, szép nagy belógó termései vannak, és lehet őket szivacsnak használni. Na ez nem lesz, és azt hiszem cucumis africanus se nem. Lesz viszont májusban okra, és bab, utóbbi dekor céllal csak, úgyis beteg lesz és nem terem, de lesz árnyat adó levele. Amúgy csilik köszönik, jól vannak 12/8 már kikelt. Ja és minden a legnagyobb rendben.

A képen egy Scotch Bonnet látható, amint bújik ki.

Az én öcsém Miamiben járt, és onnan hozott egészen csípős Jalapenot, és Scotch Bonnet magot. Ezt a kettőt, és egy Súri kirándulás alatt lopott faldekoráció gyanánt szolgáló csili magját ültettem el. 3 féle mag tehát, mindből 4-4 darab, mert biztosra megyek én már. Ma reggelre, hófoltok vannak amúgy még, vagyis megint, a kucsmagombaszezonnak mégsem lőttek, azt mondják az okosak, hogy lesz termés, tehát ma reggelre kibújtak mind a négyen a Scotch Bonnetből. Ez a csili nem is akármilyen csili, a karib tenger főzőcsilije, ott használják csak igazán, jó benne, hogy vékony a húsa, és csípőssége mellett jó gyümölcsös íze is van, ahogy az a Capsisum chinense csiliket jellemzi. Közeli rokonai neki a Habanero, Dorset Naga ilyesmik. Tervben van még idénre luffatök, és okra, és vaduborka. Meg vad és mezei virágok mix. Mit is mondjak még. Növekedünk szépen.

Május 24.

A képen Estike látható, amit mindenkinek ajánlok, annak aki szereti, és annak is, aki nem ismeri. Ez a virág azért jó, mert ha sikerül eljutni addig, hogy már olyan pár centis, és a palántadőlés nem vitte el, akkor olyan májusig csendben növöget, majd hopp kijönnek a virágjai, és esténként nagy csudába lehet részünk. Ugyanis míg a növény egy sima gyomnak néz ki, a virágjainak illatja egészen mámorító, és ha ez a májusi este illatjával kombinálódik az maga a szerelem kertje. Én vetek ilyet, velem tartasz Titus Pullo?

Június

A képen egy napraforgó látható, júniusban jártunk vidéken is, családi kirándulás, tábortűz, pálinka, fa alatt lehetett aludni, mezőn sétálni, rekkenő nyár volt. Na, ott fotografáltam ezt.

A képen rekkenő nyár látható, az a pillanat, hogy a búza világos színben pompáz, de erre a rekkenés még rádob egy lapáttal. Szinte érezem a virágok illatját, a szalma szagát. Az ember ilyenkor télvíz idején szereti nézni az ilyen képeket, bár én a telet is szeretem. Mert minden jó. 

A képen bogár és virág látható, mulatságos dolog, hogy nekem kedves bogarakról mind kiderül, hogy ők a mezőgazdaság rémjei, ez itt pl egy bundásbogár, a rózsabogarak rokonságába tartoz ha jól tudom.

A képen egy nagyon vad dolog van. Háháháhá.

A képen pipacs van. Állítólag amikor már nem volt mák, arcok fogták és lemetszették a pipacs mezőt és azt tolták. Én ezt nem próbáltam, viszont tény, hogy a két növenyke rokonjai egymásnak. Mostanában én a pipacsot és a mákot inkább a virágjáért szeretem, bár a mákból készült ételeket sem nem vetem meg. Éljen. Jut eszembe egyszer megettem egy csokor mákfejet, de ez már egy másik történet, egyszer leírom jól. 

 Július 20

A képen Súr központja látható.

A képen galambica látható, avagy galambgomba. Őt szedni hálás dolog, pár dolgot kell csupán tudni hozzá. Először is sejtszerkezete olyan, hogy pattanva törik, szemben pl a galócával ami szálasan. Ezenkívül nincs neki se bocskor, se gallér. Kalapbőr lehúzható, lemezeik nagyok, nedvet nem ereszt, ja igen és földön nő egyesével, nem fatönkön, viszonylag nagy a termetük is, olyan 10 cm az átlagátmérő. Igaziból nem mondom senkinek hogy essen neki, és nyersen kóstolja meg, pedig én azt szokom. Egyrészt mert a gyakorlott szem már ránézésre tudja, hogy ez galambgomba, másrészt rengeteg változatuk van, és legkönnyebben úgy lehet meghatározni, hogy ez most jós vagy nem hogy megkóstolod, ha csíp nem jó, ha nem csíp jó. Lehet, hogy ezt már leírtam, valahol egyszer, ha nem nem. Használjátok egészséggel, lehet belőle levest meg mindent csinálni. A legjobb a dióízú, a kékhátú, és a varashátú. Azért azt is nézzétek meg hogy nem lakik e már benne valaki, mondjuk én egy két kukactól még nem félek, de a legjobb levágni a tönköt kalapig ha már kukacos.

A képen Óriás bocskorosgomba látható, ő fán lakik, védett is, ehető is, állítólag jóízű, én még nem kóstoltam. Ez a példány a fán jó 4 méteres magasságban volt, és csak ennyit láttunk belőle, mégis jól felismerhető, ugyanis van neki bocskora, az a zsák a száránál, na az a bocskor, olyan van a galócának is, a szára a tönkje, és az a barna azok a lemezek, ami már a kalaphoz tartozik. Ha fölmásztunk volna, akkor láthattuk volna, hogy finom pelyhes fehéres kalapja vagyon.

A képen egy tinórú van, most meg nem mondom, pontosan melyik, talán a Nemezes tinorú, na velük is egyszerű a dolog, nekik ugyanis nem lemezük hanem csöveik vannak, sok esetben kékülnek is. Ugye a viccesgomba is kékül mert viccanyag van benne, na ez nem azért kékül, hanem csak. De ezt nem lehet úgy eltörni mint a galambgombát. Ezek esetében minimális gombatudással nem nagyon lehet mellényúlni, a vékonytönkű vargányáknál nagyon nem tudok most hirtelen olyat mondani ami nem ehető. De biztos ami biztos, aki gombázni akar csináljon meg egy alapfokú gombakiképzést.

Ez itt most egy nagyon nagy bogár lesz!!!

Ez egy hangyaleső. berepült egy fülledt nyári este, és két napig itt lakott. Igaziból nagyon aranyos kis bogár nagy szeme és nagy csápjai vannak. A lárvája már egy combosabb cucc, ő ugyanis beássa magát a homokba és a tölcsér mélyén várja a hangyákat.

Aug 17.

A képen a lányom van.